Az asszonyok régóta ismerték egymást. Egyikük lakásában töltötték a délutánt egy tea és némi sütemény mellett. A gyerekek hasonló korúak és temperamentumúak voltak: ötéves ördögfiókák. Együtt játszottak a gyerekszobában, amíg a barátnők jóízűen kipletykálták a közös ismerősöket.
Az egyre hangosodó veszekedés után óriási visítás hallatszott a szobából. A házigazda kisfiú visított: a vendég el akarta venni kedvenc játékát. A vendég kontrázott: elszánta magát, hogy mindenáron azzal a rendkívül értékes és érdekes Darth Vader bábuval játszik, amilyen neki nincs otthon. A látogató asszony felpattant, és berontott a gyerekek közé; a házigazda utána.
-Mit csinálsz? Nem szégyelled magad? - támadt a vendég a saját fiára. - Nem szabad elvenni a más játékát, ha nem adja oda!
-De nekem kell! - toppantott a gyerek. Az anyja agresszívan megmarkolta a vékony kis kart.
-Teszed le azonnal?!
-De nem!
A feszültség kibírhatatlanná fokozódott. A kisfiú arcán a dac, görcsbe merevülő izmain az ellenkezés - majd szétvetette a harag. Az anyja tehetetlen dühében, hogy rákényszerítse akaratát a gyerekre, már emelte a kezét: mindjárt megüti.
-Kati, várj egy pillanatot - szólt közbe a vendéglátó asszony. Odasétált a gyerekhez, leült mellé a székre. Nem ért hozzá.
-Mit érzel, Marci? - tette fel az első kérdést halkan.
A gyerek dühödten meredt valamerre, fintorgó arccal, nem nézett a nőre, nem válaszolt.
-Dühös vagy, ugye?
Dacos bólintás.
-Olyan, mintha szétfeszítene a méreg - mondta ki, amit a gyerek nem tudott szavakba önteni. - Legszívesebben toporzékolnál, vagy megütnél valakit. Szeretnél hangosan ordítani, visítani, igaz? - együtt érző hangjára a gyerek már folyamatosan bólogatott. Az asszony óvatosan a kezébe vette a gyerek kezét. - Nagyon rosszul érzed magad, mert Tomi nem adta oda neked a játékát, és te szeretnél játszani vele.
Ekkor valami átszakadt a fiúban. Kitört belőle a zokogás, az arcát a kezébe temette, és csak sírta, sírta ki magából a feszültséget. Az asszony átölelte, simogatta a hátát.
-Na, ne bőgj, odaadom - ajánlotta váratlanul Tomi. Egymásra néztek. A megrendült pillanatban szeretethíd épült közöttük; angyalszárny érintette arcukat. - Neked adom, hazaviheted.
