2009. augusztus 30., vasárnap

A fiatal és az öreg sólyom

A fiatal sólyom elmondta az anyjának, hogy komoly tervei vannak a jövőjét illetően. - Mik a terveid? - kérdezte az anyja. - Be akarom repülni az egész világot, el akarok jutni olyan helyekre, ahol még nem járt madár. - Jól van, csak tanulj szorgalmasan! Attól fogva a fiatal sólyom megszakítás nélkül gyakorolta a repülést. Ám eközben semmi mással nem foglalkozott, semmi más nem érdekelte. Egy reggel így szólt hozzá az anyja: - Gyere, menjünk, keressünk táplálékot! - Nem, anyám nem megyek, menj egyedül. Én nem alacsonyodom le ilyesfajta dolgokhoz. - Már miért nem? - Anyám, ne háborgass hiábavalóságokkal! Te is arra serkentettél, hogy szorgalmasan tanuljak és felkészüljek a világ körüli utazásra. - Igen, gyermekem - felelte az anyja -, de a vágyad soha nem válik valóra, ha nem vagy képes rá, hogy táplálékot szerezz magadnak. Az első nap még csak éhes leszel, a másodikon már nem tudsz tovább repülni, a harmadikon pedig éhen halsz.

2009. augusztus 29., szombat

Utolsó kívánság

Petinek meghalt az édesanyja. A kisfiú sokat sírt miatta. Hiába volt minden vigasztalás, nem tudták jókedvre deríteni.Egésznap búskomoran ült a szobájában és sírdogált. Minden vágya az volt, hogy legalább csak egy percre viszontláthassa édesanyát. Hiszen még el sem búcsúzhatott tőle. Ha ez a kívánsága megvalósulhatott volna, ő lett volna a világ legboldogabb gyereke.Édesapja mindent megadott neki, megígérte, hogy elviszi a Vidámparkba, és ott kipróbálhat minden játékot. Utána elmennek az Állatkertbe is.Petit ez sem nyugtatta meg. Csak a fejét rázta és keservesen sírt:-Drága édesanyám, miért haltál meg? Gyere vissza! Ígérem, mindig jó fiú leszek. Mindig szót fogadok.A családban mindenkit meghatott Peti szavai, és amikor meghallották, ahogyan könyörög a Mindenhatóhoz, még a legkeményebb ember szíve is meglágyult, és könnyes szemmel ment ki Peti szobájából.
Iskolában nem sok hasznát vették. Ha a tanító néninek nem enyhült volna meg a szíve, akkor ezekben, a napokban sok egyest és fekete pontot írhatott volna be a fiúcskának a naplóba.Petit semmi sem érdekelte. Máskor mindig szívesen játszott a játékaival, vagy hosszan beletemetkezett a kedvenc könyvébe. Most alig, hogy kezébe vette a játékot, már tolta is el magától. Olvasáshoz meg egyáltalán nem volt türelme. A sok sírástól fájt a szeme, a betűk összefolytak előtte.
Legszívesebben lekuporodott a szoba egyik sarkába, és ott pityergett édesanyját szólongatva, amíg el nem aludt. Nagymamája ébresztette fel, és fektette le az ágyba.Így ment ez már hosszú napok, hetek óta. Mindenki nagyon aggódott Petiért, de senki nem tudta mit kéne tenni. Petinek olyan nagy volt a bánata, hogy a nagymamájától kezdve édesapjáig mindenki tudta, itt egyszerű szavak nem segíthetnek. Valami csodának kell történnie, hogy Peti a régi vidám kisfiú legyen.
Egyik nap az iskolai tanítás után, amikor hazament, bezárkózott a szobájába, és lekuporodott az ágya mellé a szőnyegre. Sokáig ült ott. Egyszer csak hirtelen hűvös szellő szaladt át a szobán, s egy pillanatra, mintha a szoba lámpája is kialudt volna.Peti fázósan összerezzent, még csak moccanni sem mert. Úgy érezte, mintha valaki be-jött volna a szobába. Körbenézett, de nem látott senkit. Már azt hitte, hogy csak képzelődik, amikor egy ismerős női hang megszólította:-Petikém, kicsi fiam!-Édesanyám! – ugrott fel a fiúcska – Hol vagy édesanyám?-Itt vagyok, Petikém – hallatszott a kedves női hang.Peti megfordult, és valójában édesanyja ott ült az ágya szélén, mint annyiszor az elmúlt években, amikor vele volt.-Visszajöttél, édesanyám? – lelkendezett Peti – Ugye most már mindig velem maradsz?A nő hangja elcsuklott, és szomorúan mondta:-Nem lehet Petikém. Bármennyire is szeretném, vissza kell mennem. Azért jöttem, hogy elbúcsúzzak tőled, és megvigasztaljalak. Ha majd nagy leszel, akkor úgyis megérted. Légy nagyon jó kisfiú, és mindig fogadj szót édesapádnak és a nagymamának. Ha így cselekszel, akkor én nagyon boldog leszek a Mennyországban. Iskolában is tanulj szorgalmasan, mint régen. Tudod, mindig te voltál a legjobb tanuló. Édesapád hadd legyen büszke rád. Ugye megígéred, hogy jó tanuló leszel?Peti könnyes szemmel édesanyjához bújva megígérte, hogy igyekezni fog, és úgy fog tanulni, mint régen.
Erre édesanyja megpuszilta és gyöngéd, anyai szeretettel magához szorította Petit. Ez annyira megnyugtatta a kisfiút, hogy az egészen megfeledkezett a bánatáról. Arra kérte édesanyját, hogy meséljen neki.Peti édesanyja nagyon sok, szép mesét tudott. Minden este szokott mesélni Petinek lefekvés előtt. Most is csodás mesét mondott Petinek, aki csillogó szemekkel hallgatta édesanyját. A mese végén édesanyja még egyszer megpuszilta Petit és mondta:-Kicsi, fiam, Petikém, sajnos most mennem kell. Lejárt az időm.A kisfiú megpróbálta marasztalni, de minden hiábavaló volt. Édesanyjának mennie kellett, nem maradhatott tovább.-Tudod, Petikém, gondolatban mindig veled leszek, és a Mennyországból mindennap figyelni foglak. Ha te nem is látsz engem, tudd, meg azért én nagyon szeretlek, és vigyázok rád. Isten veled, kicsi fiam!Petinek nagyon fájt a búcsú, de most mégis mintha a szíve megkönnyebbült volna. Lelke mélyén érezte, édesanyja csak fizikai értelemben hagyja el édesanyja, lélekben mindig együtt lesznek. A jó Isten vigyáz rájuk, és nem hagyja magukra azokat, akik őszintén szeretik egymást.
Még mielőtt Peti magához térhetett volna édesanyja eltűnt, csak egy lágy fuvallat maradt utána.Peti még egy kis ideig szipogott, és szólongatta édesanyját, majd gondolt egyet és ki-ment az előszobába, ahol édesapja újságot olvasott:-Édesapám, mikor megyünk a Vidámparkba?Apja először azt hitte rosszul hall, de amikor másodszor is feltette a kérdést kisfia, boldogan magához szorította, mert tudta és érezte Peti megint a régi. Ezentúl Peti az iskolában is nagyon jó osztályzatokat kapott, ahogy megígérte édesanyjának, aki bizonyára boldogan figyelte a Mennyországból.
(Apáti Kovács Béla irásábol)

2009. augusztus 27., csütörtök

Boldogságra vágyva

Az életünk egy hatalmas folyó. Elindul picike forrásként, patakká változik, folyóvá duzzad, s igyekszik a tenger, az óceán felé. A magányos léttől az egység felé. Cseppek a tengerben. Cseppek az óceánban. Ha a végkifejletet nézed, annál nagyobb a tenger, minél több folyó ömlik bele. Annál tágasabb, annál gazdagabb, annál változatosabb.
Minden ott kezdődik, hogy a forrás utat tör magának legyőzve sziklát, legyőzve hegyet. Táplálja magát, hogy patak lehessen, utat váj magának, hogy haladhasson. S ahogyan ez a picike forrás táplálja úgy lesz egyre bővizűbb, úgy lesz egyre nagyobb, egyre erősebb, míg folyóvá nem tágul. Halad rendületlenül, minden akadályt legyőzve. Ami nem tartozik a létéhez, azt hordalékként maga alatt, vagy a parton hagyja. Mindig csak a tiszta víz áramlik tovább. Soha nem halad egyenesen. Utakat keres. Kanyarog. S végül célba ér, eljut a tengerbe, az óceánba, bármilyen hosszú is volt az útja odáig. Ilyen a mi életünk is. Tiszta forrásként érkezünk, tiszta a testünk, tiszta a lelkünk. Mi is haladunk, mi is tágulunk. Utakat keresünk, kanyargunk. Ez nem baj, Ez jó. A célhoz néha kitérőket kell tennünk.
A hordalékkal van a bajunk, amit útközben összegyűjtünk. Az a baj, hogy ezt a hordalékot nem pakoljuk le, nem sodorjuk ki a partra, hanem visszük, cipeljük magunkkal. Visszük magunkkal a sérelmeinket, fájdalmainkat. Zavarossá válunk. Elsekélyesedünk. Hiába táplál a tiszta forrásunk-az igazi, belső önmagunk-mi egyre zavarosabbak leszünk, mert ahogy múlnak az évek, úgy gyűlnek a hordalékaink. S ezektől a hordalékoktól már nem tudunk szabadon áramolni, mozdulatlanná dermedünk, s ha nem vigyázunk, pocsolyaként végezzük.Zavaros folyókból csak zavaros tenger lesz. S ilyen lett a világunk. Zűrzavarban élünk. Nincs más út: ha élni akarunk, tegyük le a hordalékainkat. Ha szabadon szeretnénk élni, tegyük le a múltunkat. Ha boldog létezést szeretnénk, keressük meg a forrásunkat-önmagunkat. (Gergely Zsóka irásábol)

2009. augusztus 23., vasárnap

A reklám helye

Amikor Isten befejezte a teremtést, gyönyörködve nézett körül az Éden kertjében. Sütött a nap, madarak énekeltek, virágok illatoztak.
- Ez már valami! - kiáltott fel. - CSÚCS EZ AZ ÉRZÉS!
Ezután maga elé rendelte az első emberpárt, és így szólt hozzájuk:
-Drága gyerekeim! Tiétek AZ ÉLET HABOS OLDALA, minden amit itt láttok. EZ A LEGTÖBB MI ADHATÓ.
Azok megilletődve pislogtak maguk elé.
-Ádám, lépj elő! - szólt Isten a férfihoz.
-Mivel FÉRFIASAN TÖKÉLETES vagy, te leszel a teremtés koronája.
Te ügyelsz arra, hogy rendben menjen minden a ház körül és a családban. Például: MINDEN LEFOLYÓ LEGYEN ÁTFOLYÓ, és a macskák azt kapják amit valóban ennének. Minden ügyedben legyél határozott: KÍMÉLETLEN A KORPÁVAL, DE KÍMÉLETES A FEJBŐRREL. Ha kimelegednél a sok munkában, használj olyan sprayt, ami JOBBAN HAT, MINT AHOGY IZZADSZ. Az italozással pedig vigyázz! Ne igyál meg mindent , amivel kínálnak: mert A LÁTSZAT CSAL, BÍZD A SZOMJADRA! De bármi is történik veled, ne feledkezz meg a Ph értékről a szádban! Csak olyan rágót egyél amelyik KALCIUMOT TARTALMAZ ÉS BEÉPÜL A FOGZOMÁNCBA. A te dolgod a FINOM GONDOSKODÁS A FOGSZUVASODÁS ELLEN. Az asszonyra pedig ügyelj! Bárhogy is könyörög újabb és újabb cuccokért! Vésd az eszedbe: TÖBBET ÉSSZEL MINT PÉNZZEL!
Miután Isten így kioktatta Ádámot, Évához fordult.
- Édes kislányom! Téged megajándékozlak CSILLOGÓ SZEMEKKEL, CSILLOGÓ AJAKKAL, DE SOSEM CSILLOGÓ ARCBŐRREL, hogy az EGYÉNISÉGED CSILLOGJON, NE AZ ARCOD. Neked adom mindazt, AMI A BŐRNEK AZ ÉLETHEZ KELL. Ami a hajadat illeti, készítettem ezerféle sampont :VÁLASZD A HOZZÁD ILLŐT. De ne feledd – A MENTHOL A KIRÁLY, A KORPÁT FELEJTSD EL! Ha így teszel: NINCS TÖBBÉ KORPA, CSAK GYÖNYÖRŰ HAJ. És mivel a férfit a hasán keresztül tudod megtartani, rendelkezésedre bocsátok egy rakás leveskockát, amiből főzni öröm és MINDENNAP ÚJ VARÁZSLAT. Figyelmeztetlek, hogy a hagyományos mosópor nem viszi ki a szennyeződést Ádám ingéből, csak az INTELLIGENS MOSÓPOR. Ügyelj arra, hogy a MINDENTUDÓ CSALÁDI FOGKRÉMET használjátok, és Te felelsz a BABA SZÁRAZ POPSIJÁÉRT is. Ha pedig azokon a bizonyos nehéz napokon kidőlsz, nem baj: ELŐTTE ÉS UTÁNA ELÉG HA HOZZÁNK TARTOZOL. Segít rajtad majd a LÉGÁTERESZTŐ TISZTASÁG.
Az Úr itt egy kis szünetet tartott, majd emelt hangon folytatta: - Jól figyeljetek! Az Éden minden fája a tiétek, MOST MÉG TÖBB GYÜMÖLCCSEL, MÉG ZAMATOSABBAN. Arról a nagy fáról azonban nem ehettek, mert ha esztek belőle, meg kell halnotok. Ha jól viselkedtek, kaptok ajándékba egy - egy napszemüveget.
Ezzel Isten, mint aki jól végezte dolgát, elvonult pihenni.
Éva rögtön a tiltott fához rohant. Ott már várta őt a kígyó.
- Ki vagy te? – kérdezte Éva.
- Én vagyok a KÖNNYŰ TESTI KÍSÉRTÉS. AMI A SZ-SZÍVEMEN, AZ A SZ-SZÁMON. - sziszegte amaz.
- Éva! - vette kezelésbe az asszonyt. - Tudod te azt, hogy ettől a gyümölcstől ÉLETTELI FRISSESSÉG kerül a birtokodba? Tele van vitaminnal, és a bőrödnek kell a VITAMINOS ÁPOLÁS. Nem szólva a LIPOSZÓMÁKRÓL , amitől MÉG SZÜLETÉSÜK ELŐTT ELMÚLNAK A RÁNCOK.
Éva gondolkodóba esett.
- Mivel bizonyítod, hogy igazat szólsz?
- BEBIZONYÍTSAM? MINEK? Hidd el, gyümölcs EGYENLŐ ÉLET, EGYENLŐ SZÉPSÉG. ÉHES VAGY ? MIRE VÁRSZ?
Éva szakított a gyümölcsből és beleharapott. Ekkor ért oda Ádám és elhűlve kérdezte:
- Éva, te miért eszel a tiltott gyümölcsből ?
- MERT MEGÉRDEMLEM. – hangzott a válasz.
- Gyere Ádám, te is kóstold meg ezt az izét, milyen RONDA ÉS FINOM !
Ádám beadta a derekát, és ő is ízlelgetni kezdte.
- Hm , egész jó. Kérek még, mert ebből EGY SZELET SOSEM ELÉG.
Már a csutkánál tartottak, amikor Isten meglátta őket.
- Teringette, szófogadatlan teremtményei! - kiáltotta. - Most azonnal mars ki az Édenkertből!
- Az asszony a hibás! - feleselt Ádám. - Ő beszélt rá. Nézd , ijedtemben akkorát ugrottam , hogy A NADRÁGOMAT IS ELVESZÍTETTEM! Különben is , ki fogja ezentúl a füvet nyírni? Legalább én maradhassak!
Isten meglepődött: - ENNYIRE MÉG NEM VAGYUNK EGYENLŐEK, DE EGY JÓ SÖR MELLETT BESZÉLHETÜNK RÓLA.
Megbeszélték, de az eredmény mégis az lett, hogy menniük kellett. Éva is megkapta az új beosztását:
- Asszony! A te sorsod az lesz, hogy fájdalommal hozod világra az ÚJ GENERÁCHIÓT.
- Férfi! Ha sokat nyafog és UNOD A BANYÁT, akkor is türelmesen ki kell tartanod mellette. Azt hiszem ez elég büntetés számotokra.

Itt a vége, fuss el véle !!

TOVÁBBI RÉSZLETEK A BOLTOKBAN!
A KOCKÁZATOKRÓL ÉS A MELLÉKHATÁSOKRÓL MINDENKI KÉRDEZZE MEG A KEZELŐORVOSÁT ÉS GYÓGYSZERÉSZÉT!



HALLOTTA MÁR ?

- Mielőtt egy kisgyerek bekerül az iskola első osztályába, kb. 3o.ooo hirdetést lát a TV- ben.
- Izgalmi állapotban jobban hatnak ránk a reklámok. Ezért helyeznek el sportstadionokban, autópályák mellé hirdetéseket. A meccs izgalmai és a vezetés feszültsége fokozza a reklám hatékonyságát.
- A kereskedelmi rádiókban a reklámok sugárzása előtti időszakban ütemesebb, pezsdítőbb zenét játszanak, a műsorvezetőnek pedig bármi áron /akár pimasz szöveggel / fel kell keltenie a hallgató figyelmét. Így a következő reklám „jobban csúszik”
- A Tv-ben az izgalmas helyzeteknél megszakított film a legjobb reklámhordozó.
- A reklám mindig a gyártóért van , és sosem a vevőért!

A nagy csere

Volt egyszer egy férfi, aki nagyon belefáradt a mindennapi munkába. ? mindennap dolgozni járt, a felesége meg csak otthon ült. Szerette volna, ha a felesége is megtudná, mi mindenen megy keresztül nap, mint nap, ezért egy este így imádkozott:- Mindenható atyám! Mindennap dolgozni járok, és naponta 8 órát robotolok, miközben a feleségem csak itthon ül. Szeretném, ha ? is megtudná, mi mindenen megyek keresztül, ezért kérlek uram, add, hogy egy napra testet cserélhessünk. Amen.
És Isten az ? végtelen bölcsességében meghallgatta a férfi a kérését. És a férfi másnap reggel már n?i testben ébredt. Felkelt, reggelit készített a párjának, felébresztette a gyerekeket, kikészítette az aznapi ruhájukat, reggelit adott nekik, becsomagolta a tízóraijukat, elvitte ?ket az iskolába, hazament, összeszedte a vegytisztítóba való holmikat, és elvitte, megállt a banknál is, pénzt vett fel, elment bevásárolni, kifizette a számlákat, és rendezte a csekk-könyvet is. Kicserélte a macska almot, és megfürdette a kutyát. Ekkor már délután egy óra volt, és igyekeznie kellett, hogy be tudjon ágyazni, hogy rendet rakjon, porszívózzon, és még a konyhát is felseperje és felmossa. És már rohanhatott az iskolába a gyerekek elé, akik hazafelé még vitatkoztak is vele egy sort. Kitett egy kis sütit meg tejet, és rávette a gyerekeket, hogy írják meg a leckéjüket és tanuljanak. Ezután felállította a vasalódeszkát, és tévét nézett, miközben vasalta a ruhákat. Fél ötkor nekiállt krumplit pucolni, és zöldséget mosni, hogy egy kis salátát készítsen. Kisütötte a húst, és egy kis zöldbabot is párolt mellé vacsorára. Vacsora után kitakarította a konyhát, beindította a mosogatógépet, majd elrakta a tiszta edényeket, megfürdette a gyerekeket, és ágyba dugta ?ket. 9-re már nagyon fáradt volt, és bár a napi munkával még nem végzett, úgy döntött ? is bebújik az ágyba, ahol még elvárták t?le, hogy szeretkezzen, és ? ezt panasz nélkül meg is tette.
Másnap reggel, amikor felébredt, azonnal letérdelt az ágya mellé, és így imádkozott:
Mennyei Atyám! Nem tudom, mire számítottam. Belátom, hiba volt, hogy irigykedtem a feleségemre, mert képes egész nap otthon lenni. Kérlek Uram, nagyon kérlek, csináljuk vissza a cserét.És Isten az ? végtelen bölcsességével ezt felelte:
- Fiam, látom, tanultál a leckéb?l, és ezért boldogan cserélem vissza a dolgokat abba a formába, amiben eredetileg is voltak. Csak kilenc hónapot várnod kell még. Tegnap este teherbe estél.

Mama....?

Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját:
- Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony.
- Ezt nem értem! - mondja a kisfiú
- És ezt soha nem is fogod megérteni ..........-válaszolta gyermekét átölelve az anya.
Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is.
- Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?
- Minden nő ok nélkül sír. - Ez volt minden amit az apa válaszolt.
A fiúcska felnőtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon miért sírnak időközönként a nők. Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat.
- Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen?
Az Atya elgondolkozva válaszolt:Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam.
Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni. Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül. Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, hog a gyermek őt mélyen megbántotta. Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére. Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára tesz a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e? És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van.
Látod: Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ amit éppen visel, vagy az alakjától amilyen az ő formássága, de még nem is attól ahogyan a haját viseli. Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.

A jo csapatmunka

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy ember.Név szerint: Mindenki, Valaki, Bárki és Senki. Egy szép napon szóltak Mindenkinek, hogy akadt egy folntos munka, amit sürgősen meg kell csinálni. Mindenki biztos volt benne, hogy Valaki megcsinálja. Bárki megcsinálhatta volna, de Senki nem csinálta meg. Valaki nagyon megdühödött emiatt, mivel ez Mindenki dolga lett volna. Mindenki úgy gondolta, hogy Bárki megcsinálhatná és Senki nem vette észre, hogy Mindenki kerüli a munkát. Végül Valaki lett az, akit Mindenki okolt, amiért Senki sem csinálta meg azt, amit Bárki megtehetett volna.

Álmomban,látógatóban jártam Istennél

Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:
Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?
- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket.Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg. Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna.

- Atyaként mit szeretnél, hogy gyerekeid mely tanulságokat jegyeznék meg?

- Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk. Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat, saját magukhoz képest legyünk elbírálhatóak.Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége.
Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak.
A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni.
El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket.



Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem. Két ember nézheti ugyanazt a dolgot, és mégis két másféle dolgot látnak.



Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk, és mégis szeret. Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.
Búcsúzásnál megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt:
- Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál.De arra mindig emlékezni fognak, hogy érzéseket ébresztettél bennük.

A SZÍV

-Holnap reggel, kezdte a sebész, Ki fogom nyitni a szívedet.- Ott fogod találni Jézust - vágott közbe a fiú. A sebész bosszankodva felnézett - Fel fogom vágni a szívedet,- folytatta, hogy lássam, mennyi károsodás történt.-De amikor felnyitod a szívemet, Jézust fogod ott találni...mondta a fiú. A sebész a szülőkre tekintett, akik csendben ültek.-Miután látom, hogy mennyi károsodás történt, vissza fogom varrni a szívedet és a mellkasodat, és eltervezem, mi a következő lépés.De ott fogod találni Jézust a szívemben. A Biblia azt mondja, hogy Ő ott él. Minden zsoltár azt zengi, hogy Ő ott él. Ott fogod találni Őt az én szívemben. A sebésznek elege volt:- Majd megmondom neked, mit fogok találni a szívedben! Sérült izmokat, gyenge vérellátást, és elvékonyodott érfalakat fogok találni. Ezután el fogom tervezni, hogy tudlak meggyógyítani.-Jézust is ott fogod találni, Ő ott él - mondta a fiú.A sebész elment. Leült az irodájában, és magnószalagra vette a műtéttel kapcsolatos megjegyzéseit, gondolatait, sérült főütőér, sérült tüdőbe vezető erek, elterjedt izomsorvadás, (visszafejlődés)Nincs remény a szívátültetésre, nincs remény a gyógyításra, kezelésre. Terápia: fájdalomcsillapítók, és ágyban feküdni. Prognózis: itt kis szünetet tartott, egy éven belüli halál.Megállította a magnót, de még volt mit mondania.Miért?? kérdezte hangosan. Miért tetted ezt??? Te juttattad őt ide! Te okoztad neki ezt a gyötrelmet és Te kárhoztattad őt korai halálra!!Miért ?Az Úr így válaszolt:-A fiú az Én bárányom, nem terveztem, hogy sokáig a TE nyájadhoz tartozzon, mert ő az én nyájamnak tagja, és az lesz örökké. Itt a én nyájamban nem lesz fájdalom, olyan jólétben lesz része, amit te el sem tudsz képzelni. Szülei egy napon, találkozni fognak vele és ők is megismerik a békességet és az én nyájam gyarapodni fog.A sebész, forró könnyeket hullajtott, de ingerültsége meg ennél is hevesebb volt.Te teremtetted ezt a fiút, Te teremtetted ezt a szívet !!! Meg fog halni hónapokon belül. Miért ???Az Úr válaszolt:
A fiú az Én bárányom, vissza fog térni az én nyájamhoz, amint elvégezte küldetését. Én nem azért küldtem az én bárányomat a nyájadba, hogy elveszítsem, hanem azért, hogy egy másik elveszett bárányt megmentsen.Az orvos megértette, őróla van szó, már potyogtak a könnyei.A sebész odaült a fiú ágya szélére, a szülők vele szemben ültek. Akkor felébredt és suttogva kérdezte:-Kinyitottad a szívemet???- Igen, mondta a sebész.-Mit találtál ? -kérdezte a fiú.-Megtaláltam Jézust- felelte az orvos.

A neve:Szeretet

Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón.A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón.
Semmi.Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt!- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon.- Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam - tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére. Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon.- Az öcsém nagyon beteg és . egy csodát szeretnék venni neki.- Tessék? - fordult hozzá a patikus.- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda?
- Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég,kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül.A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jólöltözött férfivolt.Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége De Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.- Mennyi pénzed van? - kérdezte a Chicago-i férfi.
- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan - Ez azösszes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára.Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt:- Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, akiaz idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen. Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya - vajon mennyibe került volna?
Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba és tizenegy centbe, no és egy gyermek töretlen hitébe. Egy csoda nem a természet törvényeitől függ, hanem magasabb törvények működésétől.A neve:SZERETET ! ! !

2009. augusztus 15., szombat

A ceruza meséje

A gyermek nézte a nagyapját amint levelet ir. Egy adott pillanatban megkérdezte tőle:
- Olyan mesét irsz, ami velünk megtörtént? Vagy talán egy rólam szóló történetet irsz?
Nagyapja, félbe hagyta az irást és mosolyogva ezt mondta unokájának:
- Igaz, rólad irok. Azonban a szavaknál fontosabb a ceruza amivel irok. Szeretném, ha ilyen lennél te is amikor megnősz.
A gyermek értetlenkedve nézte a ceruzát, mivel semmi különöset nem látott rajta.
- De ez olyan mint az összes többi ceruza, amit életemben láttam!
- Minden attól függ, hogyan nézed a dolgokat. A ceruzának öt értéke van, amit ha sikerül megtartanunk, olyan emberré válunk, aki egész életében békében fog élni a világgal.

Első érték: Tehetsz nagy dolgokat, de soha nem feledd, hogy létezik, egy lépteinket vezető Kéz. Ezt a kezet Istennek nevezzük és Ő vezet mindig kivánsága szerint minket.
A második érték: Időnként abba kell hagynom az irást, hogy meghegyezzem a ceruzát. Ez kevés fájdalmat okoz a ceruzának, azonban végül élesebb lesz. Tehát el kell tudnod viselni a fájdalmakat, mivel ezek tesznek jobbá téged.

A harmadik érték: A ceruza megengedi nekünk a radír használatát, hogy kitörüljük azt ami téves. Meg kell értened azt, hogy kijavitani egy dolgot, nem jelent feltétlenül rosszat, a legfontosabb az, hogy megmaradjunk az igaz/egyenes uton.

A negyedik érték: A ceruzának nem a fája vagy külső formája a fontos, hanem a benne lévő grafit. Ugyanígy gondozd azt ami benned történik.

És végül, az ötödik érték: mindig nyomot hagy.
Neked is tudnod kell, hogy bármit teszel is életedben, nyomokat fog hagyni, ezért meg kell próbálnod minden tettedet tudatosítani.
Paulo Coelho

2009. augusztus 2., vasárnap

Valahol ki van jelölve a helyed…

Azért van síró, hogy vigasztald,
Az éhező, hogy teríts neki asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
Hogy oltalmat nyerjen karjaid között.
Azért roskadnak mások lábai,
Hogy terhüket te segíts hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják.
Mélység felett van csak magasság.
Hogyha más gyötrődik, szenved – azért van,
Hogy te befogadd szívedbe boldogan.
Megmutattad néha legalább,
Hogy lelked által enyhült, szépült a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt
Ott is, ahol eddig minden tiszta volt?

Mi vagy?
Vigasznak, írnak szántak,
Menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Valahol rég, siess.. keresd,
Ki van jelölve a helyed.


Csak ott leszel az, aminek Isten szánt,
Másként céltalan lesz az életed,
S a sors ekéje bármily mélyen szánt,
Mag leszel, mely kőre esett.
Elkallódott levél leszel,
Mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, mely kárba veszett,
Mit sohasem kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótlan,
Kalász leszel, de magtalan.
Cserép, melyben nem virít virág,
S nem veszi hasznát
Sem az ég, sem a világ.
Irta Bódás János

Szeretet nélkül élni nem lehet

Szeretet nélkül, élni nem lehet.Te jól tudod ezt Istenem, Hisz Te teremtettél ilyenre.Szeress tehát Istenem.Szeretet nélkül, hinni sem lehetMert ez a hit gyökere,Éltető napfénye, növesztő melegeSzeress, hogy higyjek Istenem.Szeretet nélkül remélni sem lehetHát miben reméljek, Ha nem a szeretetben.Szeress, hogy reméljek Istenem.Szeretet nélkül szeretni sem lehetMás szeretet nélkül Erőtlen bennem a szeretett.Szeress, hogy én is szerethessek.Szeretet nélkül szenvedni sem lehetEz ad neki értelmet S édessé teszi a keresztet.Szeress, hogy boldogan szenvedhessek.Szeretet nélkül, küzdeni sem lehet,Ez teszi értékké a veritéketSzéppé s derüssé a kemény életet.Szeress, hogy kűzdhessek Istenem.Szeretet nélkül, megbocsájtani sem lehetLegyőzni a gyülöletet, Kenyért dobni vissza a kő helyet. Szeress Uram, hogy megtehessem.
Szeretet nélkül, meghalni sem lehet,Mert borzalmas az a perc,Mikor mindennek vége.Szeress, hogy boldogan halhassak meg.Szeretet nélkül semmi az emberSzerencsétlen, félresikerült remek.Aminek immár semmi értelme sincsen.Szeress Uram, hogy valami én is legyek.
Irta : Merk Mihály

Ne feledd soha!!!!!

Ne feledd soha!Nem a Te terved volt hogy élsz és hogy létezel, Nem a Te döntésed, Ne feledd soha!Valaki másnak a Terve hogy élsz és hogy lélehzel!Ne feledd soha!Senki sem gondol, érez vagy tesz ugy mint Te,És senki sem mosolyog úgy mint épp most Te,Nem feledd soha!Sem sem látja az eget pont úgy mint Te,S amit Te tudsz azt nem tudja senki más!Ne feledd soha!Nincs másnak a világon olyan arca mint neked!És ilyen szemed is csak neked van!Ne feledd soha!Hogy gazdag vagy akár van akár nincs pénzed,Mert élni tudsz!Senki sem él úgy mint TE!Téged akar valaki!Nem a Véletlen szülötte , a természet szeszélye vagy.Énekeld bár életed dalát Moll ban vagy Durv-ban,Isten gondolata vagy, ráadásul egy zseniális gondolat Mert TeTE vagy!

Reményik Sándor: Csendes Csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.


Tedd a kezedet a szívedre,
Hallgasd, figyeld hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a szürke kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod, hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? – s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget.

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök.

Tíz törvény a lelki nyugalom eléréséhez

1. Ma megkisérelem úgy átélni a napot, hogy nem akarom
egyszerre meglodani életem összes problémáját.
2. Ma igen nagy figyelemet fordítok a fellépésemre: senkit
sem bírálok, sot arra sem törekszem, hogy másokat helyreigazítsak vagy kijavítsak,...csak magamat.
3. Ma boldog leszek abban a tudatban, hogy boldogságra
születtem...nem csak a másvilagi, hanem az evilági boldogságra is.
4. Ma alkalmazkodom a korülményekhez anélkul, hogy megkívánnám : a körülmények alkalmazkodjanak az én kivánságaimhoz.
5. Ma tiz percet szánok az időmből egy jó olvasmányra;
amint a táplálék a testi élethez, a jó olvasmány a lelki élethez szükséges.
6. Ma elvégzem a napi jótettet, és senkinek sem dicsekszem vele.
7. Ma olyasmit teszek, amihez semmi kedvem sincsen; ha
gondolataimban sértődöttnek érznem magam, gondoskodom róla, hogy senki se vegye észre.
8. Ma új, részletes programot állítok össze. Talán nem ragaszkodom hozzá
pontosan, de megfogalmazom.
És két rossztól tartozkodom: a hajszátol és a határozattlanságtól.
9. Szilárdan hiszek - akkor is, ha a tények az ellenkezőjét mutatják - abban, hogy az isteni Gondviselés úgy törődik velem, mintha egyedül volnék a világon.
10. Ma nem félek, és különösen örülök mindennek, ami szép, és hiszek a
jóságban. Nekem adatott meg, hogy tizenkét órán át jót tegyek.


(Boldog XXIII. János pápa)

Az Én Miatyánkom

Mikor a szíved már csordultig tele –
Mikor nem csönget rád soha, senkise –
Mikor sötét felhő borul életedre –
Mikor kiket szeretsz – nem jutsz az eszükbe:
Ó „”Lélek” – ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba – reményteljesen.
S fohászkodj – MIATYÁNK ! KI VAGY A MENNYEKBEN.
Mikor a magányod ijesztőn rádszakad –
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad –
Mikor körülvesz a durva szók özöne –
Átkozódik a „Rossz” – merre van Istene !…
Ó „Lélek” – ne csüggedj! Ne roppanj bele !
Nézz fel a magasba – és hittel rebegd:
Uram ! SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED !
Mikor mindenfelől forrong a „nagyvilág” –
Mikor elnyomásban szenved az Igazság –
Mikor felszabadul a Pokol a Földre –
Népek homlokára Káin bélyege van sütve:
Ó, Lélek – ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba: hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram! JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD !
Mikor beléd sajdul a rideg valóság –
Mikor életednek nem látod a hasznát –
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve –
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne….
Ó „Lélek” ne csüggedj! Ne keseredj bele !
Nézz fel a magasba – hajtsd meg homlokod
S mondd: Uram ! LEGYEN MEG A TE AKARATOD !
Mikor a „kisember” fillérekben számol –
Mikor a drágaság az idegekben táncol –
Mikor a „gazdagság” milliókat költ, hogy éljen –
És millió szegény a „nincstől” hal éhen………
Ó „Lélek”, ne csüggedj ! Ne roskadj bele !
Nézz fel a magasba – tedd össze két kezed –
S kérd: Uram! ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET !
Mikor életedbe lassan belefáradsz –
Mikor hited gyöngül – sőt – ellene támadsz –
Mikor, hogy imádkozz: nincs kedved, sem erő d –
Minden lázad benned: hogy tagadd meg „Õt” !…
Ó „Lélek” – ne csüggedj ! – Ne egyezz bele !!!!
Nézz fel a magasba – s hívd Istenedet:
Uram ! – segíts ! – s BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET !
Mikor hittél abban: hogy téged megbecsülnek –
Munkád elismerik, lakást is szereznek –
Mikor verítékig hajszoltad magadat –
S később rádöbbentél: hogy csak kihasználtak……!
Ó „Lélek”, ne csüggedj! Ne ess kétségbe !
Nézz fel a magasba: sírd el Teremtődnek:
Uram ! MEGBOCSÁTOK – AZ ELLENEM VÉTÕKNEK….
Mikor a „nagyhatalmak” a békét tárgyalják –
Mikor BÉKE sehol !!!! – Csak egymást gyilkolják ! ….
Mikor a népeket a vesztükbe hajtják –
S kérded: Miért tûröd ezt?! Istenem ! MIATYÁNK !..
Ó „Lélek” – ne csüggedj ! Ne pusztulj bele ! ! ! !
Nézz fel a magasba: s könyörögve szólj –
Lelkünket kikérte a „Rossz” – támad, tombol ! …
Uram! Ments meg a kísértéstől ! MENTS MEG A GONOSZTÓL

- ÁMEN-

UTÓHANG:


S akkor szólt a Mester: kemény – szelíden:
Távozz Sátán ! Szûnj vihar!! Béke – csend legyen !
Miért féltek – ti, kicsinyhitûek? …
Bízzatok ! Hiszen Én megígértem nektek:
Pokoli hatalmak rajtatok – erőt nem vesznek !…..
Hûséges kis nyájam – Én Pásztorotok vagyok –S a végső időkig VELETEK MARADOK !!!!!

Hálául a Fájdalmas Anyának

Jeruzsálem, óh Fiú, virággal fogadott,
A Szelíd Bárány mégis elárultatott.
Az olajfák között magára maradt,
Ö imádkozott, a tanítvány aludt ezidő alatt.
Jézus bűneink miatt már ekkor szenvedett,
Óh Anya, hét tőr járja át majd szívedet!

A katonák Jézust megkötözték,
A főpap udvarába elvezették.
Halálra őt zsidók nem ítélhetik,
De Pilátus ezt megteheti!
Jézus, bűneink miatt szenvedett,
Óh Anya, hét tőr járja át a szívedet!

Korbáccsal sújt reá a bőszült katona,
Ezernyi seb lepi el Jézus hátadat!
Ezernyi sebből megannyi vércsepp,
A lélek szennyét lemosni képes!
Jézus, bűneink miatt szenvedett,
Óh Anya, hét tőr járja át a szívedet!

Töviskorona, nádszál, királyságod jele,
Tested palást borítja, csúfolnak vele!
Én is köztük voltam, mert vétkem rengeteg,
Káromlom mindennap mesterem!
Jézus, bűneink miatt szenvedett,
Óh Anya, hét tőr járja át a szívedet!

Pilátus megtörik, ítéleted KERESZT,
Barabás az, kit a nép elereszt!
Bűnözőnek szavaznak földön életet,
Nem tudják, Te adod nekünk az Örökéletet!
Mert Jézus, bűneink miatt szenvedett,
Óh Anya, hét tőr járja át a szívedet!

A kereszttel vállán, indul a menet,
Tanítvány jó barát, vajon hol lehet!
Sorsodban szánók nem tartanak veled,
Csak szeretett Jánosod, Mária, s Anyád ki követ!
Jézus, bűneink miatt szenvedett,
Óh Anya, hét tőr járja át a szívedet!

A kereszt súlya alatt teste gyorsan fárad,
S háromszor omlik le ő az út porába.
E porba írta le vétkünket,
Cipeli most arcán, tengernyi bűnünket!
Jézus, bűneink miatt szenvedett,
Óh Anya, hét tőr járja át a szívedet!

Veronika kendővel megtörli orcáját,
Ajándékba kapja a Megváltó képmását!
A katonák félnek: Jézus túl gyönge,
Simont kényszerítik, hogy keresztjét vigye!
Jézus, bűneink miatt szenvedett,
Óh Anya, hét tőr járja át a szívedet!

Felérnek a dombra, melynek Golgota a neve,
A kereszten szeggel átverve Jézus lába, keze.
Mellette a jobb lator, ígéretet kapott,
Megnyílik előtte az Égi Paradicsom.
Mert Jézus, a bűnök miatt szenvedett,
Óh Anya, hét tőr járja át a szívedet!



Víz folyt ki lándzsával átdöfött szívéből,
Meghalt, szabadítva a világot bűnétől!
Anyjának karjába tették Fia testét,
Hirdetve világnak Mária keservét!
De tudjuk, Jézus értünk szenvedett,
Csókoljuk Anyánk, tőr járta Szívedet!

Írta: Szőcs György Bánhorváti, 2008.09. 12.

Wass Albert: Erdélyi hitvallás

Uram, én hiszek Tebenned, egy örök Istenben, és hiszem azt, hogy igazságos vagy, bár emberi elmémmel megérteni nem tudom igazságodnak szörnyű módszerét. Hiszek jóságodban is, bár szemem csak gonoszat lát, amikor Erdély felé tekint. Mint Szent Fiadat hajdani időben, ma népemet feszítik keresztre az istenkáromló gonoszak. Júdások árulják el naponta, rongyain martalócok osztozkodnak, s a Nyugat farizeusai szemforgatva fordulnak másfelé, hogy kínjait ne lássák. Szeretlek, Uram-Isten, a Szentírás parancsa és hitem kívánsága szerint, de szeretem a népemet is, Uram, szegény elesett erdélyi magyar népemet, s bocsáss meg nekem, Uram, ha népem felé ma hangosabb, fájóbb, lelkesebb és türelmetlenebb bennem ez a szeretet talán, mint Tefeléd. De lám, Te hatalmas vagy, uram, mindeneknél hatalmasabb, míg ők szegény bús erdélyi véreim véresen és mezítelenül fetrengnek a világod porában, mindenkitől elhagyottan, s bizony őnékik ma nagyobb szükségük van az én szeretetemre, mint Teneked, ki Minden Világok Ura vagy.
Azt is tudom, Uram, hogy minden ember egyforma Teelőtted, bármilyen nyelven imádkozzon is, vagy káromoljon. Bevallom azonban, hogy az én szívemben elfogultság lakozik, és ma csak az testvérem nekem ezen a földön, aki magyar, s ez mindaddig így lészen, míg a magyar a világmindenség legtestvértelenebb népe, míg minden csizma a magyart rúgja, mindenki a magyart tapossa, addig, Uram, bocsásd meg bűnömet, más testvérem nekem nem lehet ezen a földön! Én kell pótoljam azt, amit mások megtagadnak tőle. Kiknek szemét kiszúrták, azoknak én adok szemet. Kiknek kezét béklyóba kötözték, azoknak én adok kezet. Kiknek nyelvét kivágták a gonoszak, azok helyett ma én vagyok a hörgés, a segélykiáltás, a zokogó szó, átok és imádság, ez ma mind én vagyok! Köszönöm, Uram, hogy kimentettél a pokolból és szabad földre irányítottad tévelygő lábamat. Köszönöm jóságodat, köszönöm. Igazi, égig fölcsengő háladalt azonban csak akkor hallasz éntőlem, Uram, amikor rab népemen megkönyörülsz s Erdély földjére, magyarok földjére rámosolygod szabadságod fölkelő napjának áldásos fényét.
Legyen meg a Te akaratod, Uram. De alázatos szívvel megkérlek nagyon: legyen már egyszer a Te akaratod jó a magyarnak, áldás, békesség, szabadság, öröm! S legyen már végre egyszer valóban Tied az ország, s ne a gonoszaké, Tied a hatalom, s ne a másokat sárba tipróké, mert bizony, Uram, mindaddig, amíg ez meg nem történik, nehéz lesz elhinnünk, hogy Tied a dicsőség, örökkön-örökké..Ámen

És Isten azt mondta NEM (Versek)

Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet,de Ő azt mondta: nem.Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el,hanem nekem kell feladnom azt.Kértem Istentől, hogy fogyatékos gyermekem legyen egészséges,de Ő azt mondta: nem.Azt mondta, hogy a lelke egészséges,a teste csak átmenet.Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet,de Ő azt mondta: nem.Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás melléktermékenem kapni, megszerezni kell.
Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot,de Ő azt mondta: nem.Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól,de Ő azt mondta: nem.A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá.Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést,de Ő azt mondta: nem.Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom,de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni,úgy, ahogyan Ő szeret engem.Erre azt felelte: látom már, kezded érteni.Kértem erőt...És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.Kértem bölcsességet...És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.
Kértem bátorságot...És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.Kértem, adjon szeretetet...És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.Kértem kegyelmeket...És Isten adott lehetőségeket.Semmit sem kaptam, amit akartam.Megkaptam mindent, amire szükségem volt.És imáim meghallgatásra leltek

Ne félj

Ne félj!
Ember, ne félj a rossztól! Arkangyal áll a poszton, Van, aki hallja hangod: Szabadíts a gonosztól.
Ne félj a fájdalomtól: Nem kontár kése koncol, Próbált sebész az Isten; Megifjodol, ha boncol.
A bűnt se féld: a pázsit Gyomot is hajt, ha ázik. Ravasz művész az Isten: A rossz is jót csírázik.
Még magadat se féljed: Isten kezén a mérleg. Ha még oly semmi volnál: Majd megnagyít a Lélek.
Ha napba, holdba lőnek, Örülj a szép erőnek: Minden javára munkál Az Istent szeretőnek.
A kék magasba nézz föl, Ne kérdd, hogy meddig érsz föl. Egyet pillant az Isten, És egész lesz a részből.
A halál is csak ennyi: - Ne félj elébe menni - Édesapád az Isten, Röpül eléd, ölelni.
Sik Sándor

Ne add fel!!!!!!!!!

Ha elromlik minden,mint megesik néha,Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,Ha kevés mit kapsz de sokkal tatozolNevetnél bár de sóhajtozol,Ha úgy érzed a sok gond leterhelPihenj ha kell de Soha Ne Add Fel!Az élet furcsa dolgokra képesIlyet párszor mindenki érez,Számos hiba épp ezért történikMert feladtuk,s nem tartottunk ki végigNe add fel hát, ha lassan is haladszA siker talán már csupán egy arasz!A cél sokszor nem olyan távoli,Mint tétova ember balgán képzeli.Sokszor a küzdő nem várja megHogy megnyerje a serleget,És túl kérső mire belenyilalHogy milyen közel volt a diadal!A siker a kudarcnak a forditottjaKétség fellegének ezüst árnyalatja,És nem tudjuk mily közel a siker Tán orrunk előtt van,de nem hisszük el.Küzdj hát tovább,ha ér sok csapásHa húz még az ág is harcolj továbbNe Add Fel !!!
beküldte: Miklos Boer Irma