Melyket?

Fényes palotának márvány kapujában
Áll egy őzvegyasszony fekete ruhában.
Jobb kezén,bal kezén egy egy kicsi gyermek
Tétován szomoruan belépni nem mernek.
Karácsony este van nem látni egy lelket,
Végre paszomántos,botots ur kőzeleg.
Szorul a szive a két kis ártatlannak
Mit keres jó asszony?Mi járatban vannak?

Nagy jo uram jaj hát alázattal kérem
(Ne sirj ne szeppegj drága kicsi vérem)
Itt vagyon nyomtatva eltettem magamnak
Hogy itt egy kis árvát őrőkbe fogadnak.

Ugy tudom,na jőjőn... az őreg nagysága
De csak szaporán mert az idő drága.
Felvezeti őket aranyos terembe,
Kinyit egy nagy ajtot ,ide lépjenek be.

Gusba borult urnő,bársonyos szobában
Karácsonyfa mellett ül, mély bánatában
Felpilant reájuk,kőnybe borult szemel,
Aranyos unokát ijet vesztett ép el.

Nos jőjőn jó asszony,egyiket id'adja?
Oda kell,oda kell főld alatt az apja.
Magam is nyomorult beteg vagyok nagyon
Melyket adja hát?Válaszon asszonyom.

MELYKET?A kérdés a szivébe dobbant,
Melyket vigyem el?melyik szeret jobban?
Melyikért ne fojan vérembe a lelkem
Néz a két kis árva kőnyel tele szemel.

Jánoska a fiu már ir olvas szépen,
Esténként ábécés kőnyve a kezében.
Mariska a kislány imátkozni tud már
Oh szivem ha kőzülük választani tudnál.

Jánoskát nem!Este a kicsi lámpa mellett
Szőke hajacskája puha mint a lehelett,
És ha ott nem látnám soha,soha tőbbé
Talán a Mariskát?Jaj a bánat ől meg.
Kis Mariska ágya a nagymamáé melett
Hiszen nem is ojan régen még ringatni kelett.
Esténként az anya kezét odanyujtja
Gőndőr kicsi haját ráhajtja, ráhajtja.

Igy szunyad el aztán,s ha éjel felébred
S anyjátnem látja,nem téged nem téged.
De minek tétováz, siessen jo asszony
Melyket adja hát válasszon válasszon.
Feljajdul az anya mint győtrőtt marha a kin padon,
Nem adom Nem adom
EGYIKET SEM ADOM!!!

Ezt a szép kis verset évekkel ezelőtt kaptam karácsonyra az ugymond potnagymamámtol.
A vers irojának nem tudom a cimét remélem tetszeni fog mindenkinek és ezzel a kis versel kivánok minden barátomnak,ismerősőmnek és a blog oldalamat olvasóknak Békés, boldog Karácsonyi Ünnepeket.

Amikor a Jóisten megérintette a földet

-Ditró állomás! A vonat hóakadály miatt nem megy tovább!- harsogta a hangosbemondó.
Az utasok bosszankodva szálltak ki a kocsikból 1942 december 24.-én déli 12 órakor. Köztük volt egy fiatal tanító is, aki a hat kilométerre lévő Szárhegyre igyekezett. Augusztus közepe óta nem volt otthon. A Bereg megyei Csedregen volt az állomáshelye. Egész ősszel gyűjtögette a pénzét, hogy karácsonyra ajándékot tudjon venni szeretteinek. Idesnek kesztyűt és kendőt, Tatának kucsmát és zoknit, a hat kisebb testvérnek könyveket, füzeteket, ceruzákat, színeseket és persze csokit és cukorkát. Sőt Vásárhelyen, ahol át kellett szállnia, a maradék pénzéből még egy frissen vágott libát is sikerült vennie az állomás melletti piacon.
-Ez lesz ám a meglepetés!- gondolta magában. Most azonban úgy néz ki, hogy a hóvihar meghiusítja a közös karácsony estét.
- Elindulok gyalog!- döntötte el hirtelen. A Görgényi havasok irányából fújt a szél, emiatt is tudta a medencéből összegyűjtött havat a sínekre hordani. Fél úton lehetett, amikor elnyújtott üvöltést hallott a Gyergyói havasok felöl.
-Ha nincs rá válasz, nem lesz baj!- nyugtatta magát. Néhány perc múlva azonban a Tatárhalom oldalából szaggatott vonyítás hallatszott.
-Szagot fogtak, sietnem kell! –villant át az agyán. A falutól egy kilométerre a Szármány hegy lábánál lakott egy család, arra vette az útját. Közben hátranézett és fekete pontokat pillantott meg az úton.
-Futnom kell, ha életben akarok maradni!
A kerítés sarkához érve már hallotta a halál csengettyűjét: ahogy a farkasok hasán összefagyott szőrcsomók egymáshoz ütődnek. Elérte a bejáratot és dörömbölni kezdett. A háziak ajtót nyitottak, a tanító szinte beesett rajta. A falka ekkor ugrott át a kerítésen. A házat többször körbeszaladták, sőt a vezér még be is vicsorított a piciny ablakon.
-Köszönöm!- lihegte holtfáradtan a tanító.
-No, ha ide igyekezett, akkor éppen idejében érkezett!- fogta derűsre a ház ura.
-Ha Szárhegyre, akkor várnia kell reggelig! Isten hozta nálunk, legyen a vendégünk!
A tanító csak ekkor nézett körül a pici hajlékban. Régi rönkház volt, a szobák nem voltak falakkal elválasztva egymástól, csupán néhány bútor jelezte, hogy mi hol is lehet. A konyharészen az asszony szorgoskodott, a sarokban négy gyerek játszott, a kályha mellett egy anyóka üldögélt, mellette párja pipázott.
-Bíztam benne, hogy nappal nem érhet baj!- válaszolta a házigazdának.
-Igyék egy bögre meleg tejet! Ez felmelegíti, és meg is nyugtatja a lelket!- mondta a háziasszony és hellyel kínálta őt.
-Gyerekek, gyertek! Állítsuk fel a karácsonyfát! Hagy tudja meg a Jézuska, hogy várjuk Őt!
Az apróságok boldogan szaladtak anyjukhoz és a szemükben a csodavárás fénye ragyogott. Amíg a család szorgoskodott a tanító jobban körülnézhetett. A konyhaasztalon már ott gőzölgött az ünnepi vacsora. Hajában főtt pityóka sült szalonnával, édességnek pedig puliszka vékonyan kent szilvalekvárral.
-Istenem! Mit ehetnek máskor, ha ez az ünnepi vacsora!?- kérdezte magában.
-Tanító Úr! Legyen az angyalunk! Mi kimegyünk a kamrába a gyerekekkel, kérem csengessen pár perc múlva, így nagyobb lesz a meglepetés!- súgta a házigazda. A család kivonult, az anya gyorsan, hogy a gyerekek meg ne lássák, a fa alá rakta az ajándékokat, majd a többiek után sietett. A tanító várt egy kicsit, és közben rápillantott az ajándékokra. Kézzel faragott állatkák, néhány alma, és két kicsi, hímzett kendőcske volt a fa alatt. Kinyitotta táskáját, kivett belőle négy füzetet, négy ceruzát, egy doboz színest és egy mesekönyvet. Gyorsan a fa alá rakta, majd korholni kezdte magát:
-Hiszen gyerekek, a csokoládénak jobban örülnének!
Visszament táskájához, négy szelet csokoládét és egy zacskó cukorkát is kiolvasott belőle. Újra a fához sietett az édességekkel.
-És a felnőttek? Ha már én lettem az angyaluk nekik is kell adnom valamit!
Ismét a csomagjaihoz lépett, elővette a frissen vágott libát és a fa alá rakta. A konyha sarkába húzódott, majd csengetni kezdett. A család bevonult a szobába. A félhomályban elénekelték a Mennyből az angyalt, majd feltekerték a petróleumlámpa fényét és a fához gyűltek. A gyerekek ámulva, boldogan mutatták meg remélni sem mert ajándékaikat szüleiknek. A legnagyobbik felkiáltott.
-Ni, ez meg itt egy liba!- és az anyja kezébe nyomta.
A szülők csak álltak egymással szemben, kezüket összeforrasztotta a frissen vágott liba, meglepetésüket a gyerekek csacsogása sem tudta csökkenteni. A házigazda halkan megszólalt:
-A Jóisten megérintette a földet!
Felesége reámosolygott, két gyönyörű szeméből könnyek csordultak ki és egyenesen a liba hátára potyogtak.

Ezt a nagyonszép kis tőrténetet nemrégen kaptam levélben gondoltam megosztom veled is.

A foltmanok

Ezt a tőrténetet nemrég kaptam egy számomra kedves ismerősőmtől gondoltam megosztom veletek itt a blogoldalamon

A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester mûhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a foltmanók kicsi falujára. Mindegyik manó másmilyen volt. Egyiknek nagy az orra, a másiknak a száj a. Némelyek magasak voltak, mások pedig alacsonyak . Egyesek kalapot hordtak, míg mások kabátot viseltek. Két dolog azonban közös volt bennük: ugyanaz a fafaragó készítette õket, és ugyanabban a faluban laktak.
A foltmanók egész életükben, minden áldott nap matricákat osztogattak egymásnak: Minden manónak volt egy doboza tele arany csillag matricával; és másik doboza tele szürke pontokkal. Naphosszat a falut járták, és mást sem tettek, mint csillagokat vagy pontokat ragasztgattak egymásra . A csinosak és jóvágásúak, akik szépen csiszoltak és fényesre festettek voltak, mindig csillagot kaptak. De akik érdes fából készültek, vagy már pattogott róluk a festék, azok bizony csak szürke pontra számíthattak. A tehetségesek is csillagot kaptak. Némelyikük könnyedén a feje fölé emelt fa rudakat vagy átugrott magas dobozok fölött. Mások bonyolult szavakat használtak vagy gyönyörû dalokat énekeltek. Õket mindenki elárasztotta csillaggal. Némely foltmanónak az egész testét csillagok borították! Persze, mindig nagyon jól érezték magukat, amikor csillagot kaptak. Így aztán újabb és újabb dolgokat találtak ki, hogy ismét kiérdemelj ék a csillagot. Mások viszont nem voltak olyan ügyesek. Nekik mindig csak szürke pont jutott. Pancsinelló is egy ilyen foltmanó volt: Próbált magasra ugrani de mindig csak nagyot esett. Erre persze rögtön köré gyûltek néhányan, hogy ráragasszanak egy-egy szürke pontot. Néha eséskor megkarcolta a testét. Ilyenkor újabb pontokkal halmozták el.Aztán, ha megpróbálta kimagyarázni az esetet, biztos valamit bután fogalmazott meg, amiért persze még több pontot ragasztottak rá. Egy idõ után olyan sok szürke pont lett rajta, hogy már az utcára, sem mert kimenni. Félt, hogy valamit megint elügyetlenkedik, például elfelejt sapkát húzni, vagy belelép egy tócsába, és ezzel még több rossz pontot szerez. Sõt néha már minden ok nélkül is ráragasztottak egy-egy szürke pontot, pusztán azért, mert látták, hogy már úgyis olyan sok van rajta ." Sok szürke pontot érdemel - mondogatták , egymásnak .- Ő aztán tényleg nem jó foltmanó ! " Egy idõ után már maga Pancsinelló is elhitte ezt. " Nem vagyok jó foltmanó - gondolta. Amikor nagy ritkán kiment az utcára, csak olyan manókkal lófrált, akiken szintén sok szürke pont volt. Köztük jobban érezte magát. Egy nap találkozott egy olyan manóval, aki egészen más volt, mint a többi. Nem volt rajta sem csillag, sem pont. Egyszerûen famanó volt, Lúciának hívták. Nem mintha az emberek nem ragasztottak volna rá matricákat-csak azok egyszerûen nem maradtak meg rajta ! Némely manó emiatt felnézett rá, és ragasztott rá egy csillagot. De a csillag leesett! Mások lenézték, mert nem volt egy csillaga sem, és raktak rá egy szürke pontot: Ám az is leesett ! Én is ilyen akarok lenni!-gondolta Pancsinelló.- Nem akarom, hogy mások jeleket rakjanak rám! Megkérdezte a matrica nélküli famanót, hogyan lehetséges az, hogy neki nincs egyetlen matricája sem. Ó, nem nagy ügy, válaszolta Lúcia.- Egyszerûen csak mindennap meglátogatom Élit. Élit ? Igen , Elit , a fafaragót. Jót ücsörgök a műhelyében. De miért ? Majd megtudod ! Menj el hozzá, fel a hegyre!" Ezzel a matrica nélküli famanó megfordult és elment. Szerinted egyáltalán szóba áll majd velem?"- kiáltott utána Pancsinelló. De Lúcia ezt már nem hallotta meg. Igy aztán Pancsinelló hazament. Leült az ablak elé, és nézte, hogyan rohangálnak ide-oda a manók; csillagokat és szürke pontokat osztogatva egymásnak. " Ez így nincs rendjén, - suttogta, és elhatározta, hogy elmegy Élihez. Felkapaszkodott a hegytetõre vezetõ keskeny ösvényen, és belépett a nagy mûhelybe. Szeme-szája elállt a csodálkozástól az óriási bútorok láttán. A hokedli a feje búbjáig ért. Lábujjhegyre kellett állnia, hogy rálásson a munkapadra. A kalapács nyele olyan hosszú volt, mint az õ karja . Pancsinelló nyelt egy nagyot, és elindult kifelé. Ekkor meghallotta a nevét. ďFFDPancsinelló !" -hallatszott egy mély , erõs han . Pancsinelló megállt" Pancsinelló ! Örülök; hogy látlak! Gyere közelebb, hadd nézlek meg! ,, Pancsinelló lassan megfordult, és ránézett a nagydarab, szaká.llas mesterre." Te tudod a nevemet ?"- kérdezte a kis manó. ďFFDPersze, hogy tudom! Én alkottalak!ďFFD Éli lehajolt, felemelte és maga mellé ültette a padra. Hm... szólalt meg a mester elgondolkozva, miközben a szürke pontokat nézte.- Úgy látom, gyűjtöttél néhány rossz pontot! "Nem akartam , Éli! Tényleg, nagyon próbáltam jó lenni. Gyermekem, előttem nem kell védekezned. Én nem foglalkozom azzal hogy mit gondolnak rólad a famanók:' "Tényleg?" ďFFDTényleg. És neked sem kellene. Hát kik ők, hogy jó, vagy rossz pontokat osztogassanak? Ők is ugyan olyan foltamanók, mint te. Amit ők gondolnak, az semmit sem számit Pancsinelló. Csak az számit amit én gondolok. És szerintem, te nagyon értékes manó vagy!ďFFD Pancsinelló felnevetett. ďFFDÉn értékes?! Ugyan mitől? Nem tudok gyorsan járni, nem tudok magasan ugrani, a festék repedezik rajtam. Mit számitok én neked? Éli Páncsinellóra nézett, rátette kezét a kis favállakra, majd nagyon lassan így szólt: Az enyém vagy ! Ezért vagy értékes nekem" Pancsinellóra még soha senki nem nézett így - különösen nem az aki alkotta õt. Nem is tudta, mit mondjon. Mindennap vártam, hogy eljössz ! "-folytatta Éli . " Azért jöttem el, mert találkoztam valakivel, akin nem voltak matricák "-mondta Pancsinelló . " Tudom. Mesélt rólad. " "Rajta miért nem tapadnak meg a matricák ?" A fafaragó nagyon kedvesen beszélt : " Azért, mert elhatározta, hogy neki fontosabb az, amit én gondolok róla, mint az, amit mások. A matricák csak akkor ragadnak rád, ha hagyod." Micsoda?" " A matricák csak akkor ragadnak rád, ha fontosak neked. Minél jobban bízol az én szeretetemben, annál kevesebbet aggódsz a, matricák miatt. Érted?" " Hát, még nem nagyon. .. .. ." Éli elmosolyodott. "Idõvel majd megéred. Most még tele vagy szürke pontokkal. Egyelőre elég, ha minden nap eljössz hozzám, hogy, emlékeztethesselek rá, mennyire fontos vagy nekem." Éli letette Pancsinellót a földre. " Ne felejtsd el mondta, miközben a foltmanó , elindult az ajtó felé - ,hogy nagyon értékes vagy, mert én alkottalak! És én sohasem hibázom!" Pancsinelló nem állt meg, de magába ezt gondolta: "Azt hiszem, komolyan mondja!" És miközben ezt gondolta, már le is gurult róla egy szürke pont.

Bruno Ferrero: Olykor elég egynapsugár

A régi könyvekben olvasni lehet arról a lányról, aki azok között az asszonyok között volt, akik Jézust a Kálváriára kísérték. Félénk, csendes, visszafogott lány volt. A Feltámadást teljes bizonyossággal, rögtön elfogadta, nem kellett látnia Jézust, sem bizonyítani nem kellett neki semmit. Rögtön elhitte. És olyan merészséggel, amelynek azelőtt sohasem volt a birtokában, zarándokolni kezdett, hogy Jézus szavait hirdesse. Nem félt többé. Prédikált a városokban és a falvakban. Egy nap odament hozzá egy ember; akit mélységesen meghatott a tanúságtétele, és azt kérdezte tőle:
- Mondd, mi a bátorságod titka?
- Az alázat. Így tanította a MesterAz ember elgondolkodott, majd azt kérdezte:
- És mire jó az alázat?
- Arra, hogy legelőször azt mondd: Szeretlek.

MAGYAR IMÁDSÁG Írta: Liszt Nándor

Miatyánk, Úristen, ki vagy a mennyekben,
Ne hagyjál bennünket pusztító könnyekben,
Fáradságos munkánk a szívednek tessék,
A Te áldott neved meg is szenteltessék.
Erős magyar hittel jöjjön el az ország,
Az az ezeréves, régi Magyarország...
Amiként a mennyben sírni soh'se kellett,
Azonképen ott, a Duna, Tisza mellett
Ragyogjon a remény magyar eredettel,
Tiszta imádattal, hősi szeretettel!
Égjenek az álmok, amik ránk omolnak
És a kenyerünket add meg nekünk holnap,
Add meg a mi száraz, barna kenyerünket,
Áldd meg a mi dolgos, kérges tenyerünket,
Üzzed ki Hazánkból mi elleneinket,
Minden gonosziktól szabadíts meg minket.
Ellenség ne lépjen többé magyar rögre:Ez a mi kérésünk most és mindörökre.
Ámen

A két labda története

Sportolsz valamit? Kinek a csapatában játszol? Tudod, hogy Jézus is csapatot gyűjtött maga köré? Persze nem kézilabdáztak, hanem mindenkit abba a csapatba hivott, amely arra válalkozott, hogy másokat boldoggá tegyen.Két labda egyszerre került az iskolai szertárba. A gyerekek mindennap hihetetlen lelkesedéssel játszottak velük. A két labda repült, pattogott, ütődött ide-oda. Gólt lőttek velük, kivédték őket, néhol le is kopott róluk a festék, berúgták őket a kapu alsó , máskor a felső sarkába, passzolgatták, fejelgették őket. Valóságos csata zajlott mindennap.Délutánonként pedig, az edzések végén ugyanabba a szekrénybe tették őket, összeverten, ütötten-kopottan: hiszen ragyogó külsejük gyorsan hasadozni kezdett. Az egyik labda sokat panaszkodott a sok rugdosás miatt, bosszút forralt néhány gyerek ellen, akik különösen nagyokat rúgtak bele. A másik békiteni próbálta, ő észrevette, hogy örömet és szórakozást adnak a gyerekeknek.. A gyerekek mindig felvidultak a labdák megjelenésekor, de ezt a morcos labda nem vette észre, csak a saját fájdalmaira tudott figyelni. Hol a kidurranással enyegetőzött, hol pedig a szökéssel.Egyik nap, egy határozott rúgás nyomán fel is repült a közeli háztetőre, ahonnan igen nehéz lett volna leszedni. Eleinte boldog volt, kényelmesen elhelyezkedett az ereszcsatornában, és készült az örökké tartó vakációra. Néha amikor lepillantott a háztetőről, még látta társát, sajnálta is, hogy őt a végtelenségig rugdossák a gyerekek.Egyszer a társát is a közelébe repitette egy határozott lövés, próbálta marasztalni őt, de a másik labdának nem volt kedve ahhoz, ő jobban szerette a gyerekeket. Az idő múlásával a labda az esőtől, széltől hamar repedezni kezdett, a levegő is egyre fogyott belőle. Egyre szomorúbb lett ettől és a magánytól. Egyik este a maradék levegő is elszállt belőle. Ugyanabban a pillanatban a másik labdát két kicsi kéz visszatette a szekrénybe. Mielőtt rázárta volna az ajtót, egy kis száj puszit nyomott a labad már igencsak ráncos bőrére. A labda könnyűnek érezte a szivét, elaludt, és a labdák mennyországáról álmodott, ahol az angyalok lábai olyanok, mint a puha felhők.Te szeretnél annak a csapatnak a tagja lenni, ahol mindenki azon van, hogy a másikat boldoggá tegye? Ha nem félsz beszállni az életeddel, akkor gyere! Ne legyél olyan önző, mint a duzzogó labda!

Levél Jézustól - és egy lehetséges válasz -(egy angol nyelvű katolikus folyóiratból)

Drága Barátom!
Apostolom által küldöm Neked e levelet, mert tudatni vágyom Veled, hogy milyen nagyon szeretlek, milyen hűségesen vigyázom lépteidet, és hogy milyen nagyon szeretném, ha életednek tudatos része lehetnék.Ma reggel ébredéskor már ott voltam Veled a szépséges kelő napsugárban, és bearanyoztam szobádat.Reméltem, hogy "Jó reggelt" kívánsz majd nekem, de Te nem tetted. Azt gondoltam akkor, hogy talán kissé még korán van, s azért nem veszel észre.
Újból fel akartam hívni magamra a figyelmedet, amikor kiléptél az ajtódon. Könnyű szellővel megcsókoltam arcodat, bűvös virágillatot leheltem Rád, majd madárénekkel szóltam Hozzád... De Te csak elmentél mellettem.Később, a nap folyamán figyeltelek, amint a barátaiddal csevegsz. Milyen nagyon kívántam, hogy hozzám is beszélj! Vártam és vártam, de Te csak mentél a magad útján vakon.Ma délután hűsítő záport küldtem Neked. Ott voltam minden cseppjében; azután, hogy észrevegyél, még Rád is kiáltottam néhányszor az ég dübörgő viharával, remélve, hogy rámfigyelsz majd. Puha felhők közé sokszínű szivárványt festettem az égre Neked, gondolva, hogy biztosan észreveszel majd, de Te csak rohantál, jelenlétemet észre sem vetted...Ma este, hogy méltón búcsúzhass el a naptól, szépséges naplementét küldtem Neked, s utána millió csillagban mosolyogtam Rád, remélve, hogy visszamosolyogsz majd, de Te nem tetted.Ma éjjel, amikor lefeküdtél, holdfénnyel sugároztam be arcodat, hogy jelezzem, ott vagyok Veled. Reméltem, hogy beszélgetsz velem majd egy kicsit, mielőtt elalszol, de nem szóltál egy szót sem. Ez nagyon fájt... Azért én Veled maradtam, és vigyáztam Rád egész éjjel, gondolva, hogy talán reggel, majd reggel köszöntesz engem.Nap mint nap megjelenek Előtted az élet számtalan csodás eseményében, remélve, hogy barátodnak fogadsz. Én magam vagyok az Élet. Az én szeretetem Irántad mélyebb, mint a legmélyebb óceán, és nagyobb, mint a kéklő ég. Szépség és nagyszerűség forrása vagyok, és amim van, mind meg szeretném osztani Veled.
Várok válaszodra!Örökké szerető barátod: Jézus
És a válasz :)
Drága Barátom! Rosszul hitted, hiszen mindennap szólok Hozzád kislányom is tudja Te vagy a legjobb barátunk és mikor mindenki elhagy bennünket az üldözésben és bujdosásban akkor Te ott vagy és vigyázod lépteinket az idegenben. Este mikor a Te nevedben összegyülünk és hozzád fohászkodunk Te sose késlekedsz ott lenni és a mi mindennapi bajainkat meghalgatni a számkivetettségben. Várjuk a húsvéti újra eljöveteledet mert mi TUDJUK, hogy Te vagy az élet.(A családja nevében: Egy magyar édesapa)

A falevél

A rét szélén egy nagy tölgyfáról lassan hullott a levél. S hullott a többi fáról is. A tölgy egyik ága, magasan a többi felett, egész a rétre kinyúlt. Legszélső ágán két levél kuksolt egymás mellett.
- Már nem úgy van, mint régen- mondta az egyik levél a másiknak.
- Nem- ismételte a másik.
- Ma éjjel is annyian elmentek közülünk...Már jóformán csak mi maradtunk ezen az ágon.
- Nem lehet tudni, melyikünkön van a sor - mondta az első.
- Amikor még meleg volt, és a nap forróságot árasztott, olykor egy-egy vihar vagy felhőszakadás tört ránk, és sokan közülünk már akkor elsodródtak, holott még nagyon fiatalok voltak. Nem lehet tudni, melyikünkön a sor.
- Most a nap csak ritkán süt- sóhajtott a második levél-, és ha süt is, már nincs ereje. Új erőre volna szükségünk.
- Vajon igaz-e- kérdezte az első-, vajon igaz-e, hogy helyünkbe újak jönnek, ha mi leperegtünk, és aztán újra mások, és mindig újra?
- Biztosan igaz - suttogta a másik.
- El se tudom képzelni...Ez már meghaladja a mi fogalmainkat. - És aztán olyan szomorúak leszünk tőle- tette hozzá az első. Egy ideig hallgattak, aztán az első csöndesen mondta maga elé.
- Miért kell elmennünk?
A második kérdezte: - Mi lesz velünk, ha lehullunk?
- Lehanyatlunk... - Mi van ott lenn?
Az első felelte: - Nem tudom. Az egyik ezt mondja, a másik azt..De senki sem tudja. A második kérdezte: - Vajon érzünk-e még valamit?
Vajon tudunk-e még valamit magunkról, ha ott lenn leszünk?
Az első ismételte: - Ki tudná megmondani? Aki lehullott, még sose tért vissza, hogy erről beszéljen. Újra hallgattak. Aztán az első levél gyöngéden így szólt a társához:
- Ne bánkódj olyan nagyon, hisz reszketsz már.
- Hagyd csak- felelte a másik. - Mostanában olyan könnyen reszketek. Már nem érzem magam olyan biztosan a helyemen.
- Ne beszéljünk többé ilyen dolgokról- mondta az első levél. A másik felelte: - Nem.., hagyjuk...,de..., mi másról beszélhetnénk?...
- Hallgatott, és kis szünet után folytatta: - Vajon ki megy el közülünk elsőnek?
- Ezzel még ráérünk- csillapította az első.
- Emlékezzünk inkább a múltra. Milyen szép volt. Milyen csodálatosan szép! Amikor a nap oly forrón tűzött ránk, hogy majd kicsattantunk az egészségtől. Emlékszel még? És aztán reggel a harmat..És az enyhe, pompás éjszakák...
- Most iszonyatosak az éjjelek- panaszkodott a másik-, és nem akarnak véget érni.
- Nem szabad panaszkodnunk- mondta az első szelíden-, hisz tovább éltünk, mint sokan-sokan közülünk.
- Ugye, nagyon megváltoztam?- érdeklődött az első levél félénken, de sürgetőn. - Szó sincs róla- erősítette az első.
- Te persze azért gondolod, mert én olyan sárga és csúnya lettem, ó, nálam az egészen más... - Ugyan ne tréfálj!- vágta el a szavát a másik.
- De igazán úgy van- ismételte az első buzgón-, higgy nekem! Olyan szép vagy, mint az első napon. Itt-ott egy-egy vékony, sárga csík, alig lehet észre venni, és csak még szebb leszel tőle. Higgy nekem!
- Köszönöm- suttogta a másik levél meghatottan.
-Nem hiszek neked...,legalábbis nem egészen...,te mindig olyan jó voltál hozzám. Most értem csak meg egészen, mennyire jó.
- Hallgass!
- Mondta az első, és maga is elhallgatott, mert a bánat a szavát vette. Most hallgattak mind a ketten. Az órák múltak. Nedves szél húzott hidegen és ellenségesen a fák felett. _Ó...,most- mondta a második levél-én....
- Megtört a hangja. Lassan levált ágáról, és kerengélve lehullt. Itt volt a tél !!
Felix Salten: Bambi/részlet/

SZÉKELY SÜRGÖNY !

A székely bácsi kimegy Magyarországra. A feleségét a komájára bízza, figyelje nehogy megcsalja. Egy pár nap után látja a koma, hogy Etel (a székely bácsi felesége) egy katonatiszttel bemegy a hotelbe. Rögtön elrohan a postára, hogy táviratozzon Pityunak.
- Kérem én sürgönyözni szeretnék!
- Mi lenne a szöveg?- Kérem, gyorsan írja. Komám gyere haza, mert a feleségedet b...k!!!
- De kérem uram, ilyet nem lehet írni! Fogalmazza meg másképpen.
- Na jól van. Akkor gyorsan írja:
Etel a hotelbe, csücsül a fotelbe,
katona hitelbehatol be Etelbe,
textil áru lefelé, hentesáru befelé,
a szőrszálak összevissza,
baj van komám, gyere vissza!!!

A telefon

Több férfi ül a klub öltözőjében, edzés után. Hirtelen egy mobiltelefon csengője szólal meg az egyik padon. Egy férfi felveszi, majd beköszön:
- Halló!- Kevesem, én vagyok, - szólal meg egy női hang. A klubban vagy?
- Igen.
- Kitűnő. Csak két utcányira vagyok tőled. Most láttam egy gyönyörű perzsa bundát. Csodálatos. Megvehetem?
- Mennyibe kerül?- Csak 300.000 forint.
- Hát jól van, vedd meg, ha annyira megtetszett...
- Óh, szivikém, az előbb megálltam a Mercedes autószalon előtt és megnéztem a 2004-es modelleket. Az egyik bizony nagyon megtetszett. Beszéltem az eladóval, aki igen jó árajánlatot adott... és tudod, már ki kéne cserélni azt a BMW-t, amit tavaly vettünk...
- Mennyiért adja?- Csak 16 millió forint!
- Rendben van, de ezért az árért minden extrát is rakass bele.- Oh, de mielőtt szétvágnák a vonalat, még valami...
- Mi az?- Lehet, hogy ez soknak tűnik, de átnéztem a bankszámláinkat és...
Ma reggel megálltam egy ingatlanközvetítő előtt és az a ház eladó, ami tavaly annyira tetszett nekünk...
Emlékszel? Uszodával, szép sziklakerttel, egy holdnyi parkkal, mögötte a hegyekkel...
- Mennyit kérnek érte?
- Csak 130 milliót... nagyon jó ár, és tudom, van annyi pénzünk a bankban...- Rendben van, menj és vedd meg, de először ajánlj fel csak 120 milliót érte...
- Jó, szívem. Köszi. Később majd találkozunk. Szeretlek, édesem.A férfi lecsukja a mobiltelefon tetejét felnyújtja azt a magasba és megkérdezi a többiektől:
- Tudja valaki, kié ez a telefon?

Kö az úton

Gondolod hogy kerül életed útjába
Egyetlen gátlo kő is hiába?
Lehet otromba ,lehet kicsike,
Hidd el ahol van ott kell lennie.
De nem azért hogy visszatartson téged,
S lohassza kedved,merészséged,
Joságos kéz utadba azért tette,
Hogy te megállj melette.
Nézd meg a követ s aztán kezdj beszélni
Róla Isteneddel
Őt kérdezd milyen üzenetet küld azzal az akadállyal
Neked.
S ha lelked Istennel találkozottutadba minden kő áldást hozott.
( Prohászka egyetlen ismert verse)

Az anyai szeretet

Egyszer, ha gyermekem elég nagy lesz ahhoz, hogy megértse, mi motivált engem, mint szülőt, ezt fogom mondani: Annyira szerettelek, hogy mindig megkérdeztem mikor és kivel mész el és mikor jössz haza.
Annyira szerettelek, hogy megálltam, az új kerékpárodra spórolj, annak ellenére, hogy egyszerűen megvehettem volna neked.
Annyira szerettelek, hogy hagytam, magad jöjj rá, az új legjobb barátod nem is olyan tökéletes.
Szerettelek annyira, hogy megbüntettelek azzal, hogy kitakarítsd a szobádat, s ezzel tölts el két órát, annak ellenére, hogy én 15 perc alatt elvégeztem volna.
Szerettelek annyira, hogy hagytam, lásd a haragomat, könnyeimet, hogy megértsd, én sem vagyok tökéletes.
Szerettelek annyira, hogy nem vállaltam magamra a felelőséget tetteidért, még akkor sem, ha később a büntetés kemény volt, s nekem majd a szívem szakadt meg.
De leginkább annyira szerettelek, hogy nem féltem nemet mondani, még ha tudtam is, nem értesz meg és lehet, talán egy kis időre ezért meg is gyűlölsz.
Ezek voltak számomra a legnagyobb kihívások.
És ma meg vagyok elégedve, mert a kihívásokat legyőztem.
És legyőzted te is.
Egyszer, ha majd a gyerekeid elég nagyok lesznek arra, hogy megértsék szüleik cselekedeteit, ezt mondod nekik:
Édesanyád nem rossz, mikor gondoskodik rólad.
Én már tudom, az anyukám volt a világon a legjobb, annak ellenére, hogy akkor épp az ellenkezőjét gondoltam.
Míg a többi gyerek reggelire is ehetett cukorkát, nekem gyümölcsöt, zöldséget kellett, meg pirítóst, meg tojást.
Míg a többiek limonádét ihattak ebédre és édességeket ehettek, nekem levest, húst, salátát kellett ennem.
És légy nyugodt, a vacsoránk is más volt, és én mindig azt hittem, csak azért, mert nem szeret, nem akar adni.
Anyukámnak mindig tudnia kellett, hol és kivel töltöm a szabad időmet.
Tudnia kellett, kik a barátaim és mit csinálunk együtt.
Akkor azt gondoltam, ez rosszabb, mint a börtönben.
Még dolgoznunk is kellet, edényt elmosni, eltörölni, felmosni, megetetni a kutyát.
Mindig azt akarta, hogy csak az igazat mondjam.
Néha még a gondolataimat is tudta olvasni.
Nagyon idegesítő volt.
Még arra is ügyelt, hogy mossak fogat, mosakodjak és tanuljak.
Néha már az járt az eszemben, el kellene szökni otthonról.
Akkor arra gondoltam, anya miatt kimaradok rengeteg élményből, amit a többiek átélhetnek.
Még azt se szerette, ha mezítláb járunk otthon. Miatta kimaradtam rengeteg élményből: Nem kábítószereztem, nem fogyasztottam alkoholt.
Miatta soha nem sértettem senki testét, lelkét de megismertem Istent.
Igen, ez mind miatta történt.
Ma már saját családom van, jólnevelt vagyok és tisztelem az embereket, anyának sikerült bennem megtartani a becsületet, a toleranciát, a veszély megérzését és elkerülését.
Annak ellenére, hogy gyermekeim is néha biztos olyanokat fognak rólam gondolni, mint én régen az édesanyámról, tudom a leghelyesebb útra vezetett s nekem is ezt kell tennem.
Megértettem, hogy a nevelés nagy szeretetben, felelőséggel lehet csak gyermekeim boldogsága. Igen, nagyon sok olyan édesanyára lenne szükség, amilyen az enyém.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke (Firenze 1984. X. 12.)

Egyik olaszóra sodrán,Ím a kérdés felmerült:Hogy milyen nyelv ez a magyar,Európába hogy került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,Mire képes a magyar.Elmondtam, hogy sok-sok rag van,S hogy némelyik mit takar,És a szókincsben mi rejlik,A rengeteg árnyalat,Példaként vegyük csak itt:Ember, állat hogy halad?Elmondtam, hogy mikor járunk,Mikor mondom, hogy megyek.Részeg, hogy dülöngél nálunk,S milyen, ha csak lépdelek.Miért mondom, hogy botorkálGyalogol, vagy kódorog,S a sétáló szerelmespár,Miért éppen andalog?A vaddisznó, hogy ha rohan,Nem üget, de csörtet - ésBár alakra majdnem olyanMiért más a törtetés?Mondtam volna még azt is hát,Aki fut, mért nem lohol?Mért nem vág, ki mezõn átvág,De tán vágtat valahol.Aki tipeg, mért nem libeg,S ez épp úgy nem lebegés,Minthogy nem csak sánta biceg,S hebegés nem rebegés!Mit tesz a ló, ha poroszkál,Vagy pedig, ha vágtázik?És a kuvasz, ha somfordál,Avagy akár bóklászik.Lábát szedi, aki kitér,A riadt õz elszökell.Nem ront be az, aki betér . . .Más nyelven, hogy mondjam el?
Jó lett volna szemléltetni,Botladozó, mint halad,Avagy milyen õgyelegni?Egy szó - egy kép - egy zamat!
Aki 'slattyog', mért nem 'lófrál'?Száguldó hová szalad?Ki vánszorog, mért nem kószál?S aki kullog, hol marad?Bandukoló mért nem baktat?És ha motyog, mit kotyog,Aki koslat, avagy kaptat,Avagy császkál és totyog?Nem csak árnyék, aki suhan,S nem csak a jármû robog,Nem csak az áradat rohan,S nem csak a kocsi kocog.Aki cselleng, nem csatangol,Ki 'beslisszol' elinal,Nem 'battyog' az, ki bitangol,Ha mégis: a mese csal!Hogy a kutya lopakodik,Sompolyog, majd meglapul,S ha ráförmedsz, elkotródik.Hogy mondjam ezt olaszul?Másik, erre settenkedik,Sündörög, majd elterül.Ráripakodsz, eloldalog,Hogy mondjam ezt németül?Egy csavargó itt kóborol,Lézeng, õdöng, csavarog,Lõdörög, majd elvándorol,S többé már nem zavarog.Ám egy másik itt tekereg,Elárulja kósza neszItt kóvályog, itt ténfereg. . ..Franciául, hogy van ez?S hogy a tömeg mért özönlik,Mikor tódul, vagy vonul,Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,Hogy mondjam ezt angolul?
Aki surran, mért nem oson,Vagy miért nem lépeget?Mindezt csak magyarul tudom,S tán csak magyarul lehet. . .!"

Különlegesen szép.....

Mottó:
"Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az esőben."
Egy gyakori kérdés a Google-ban: "Mi a szerelem?"... nos, a legszebb magyarázatot pár évvel ezelőtt hallottam egy asszisztens barátnőmtől.Ezeken az esős napokon visszaemlékeztem a történetre, és szeretném ma veletek megosztani.
"Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor 8:30 körül bejött egy bekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9:00 órakor van egy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos. Figyeltem, milyentürelmetlenül néz percenként az órájára.
Idő közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, miről van szó. A seb nem tűnt olyan súlyosnak... az orvosra várva, eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem. Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárniaz orvost a seb kezelésére. Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével.
Udvariasan, a felesége egészsége felől érdeklődtem. Kedvesen, az idős úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, deaz idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel... Akkor csodálkozva megkérdeztem: "És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?" Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta: "Az igaz, hogy Ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki Ő".
Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam, miközben néztem a siető léptekkel távolodó öreget... Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam: "Ez a szerelem, ez az, amit az élettől szeretnék!... Hiszen alapjába véve, ilyen az igazi szerelem?!... nem feltétlenül fizikai, és nem is ideálisan romantikus. Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami volt, ami van, ami lesz, és azt, ami még nem történt meg. Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van".
Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az esőben !!

A tál család

Egy templom hirdetotábláján a következo olvasható:
"Tudjátok, hogy a Tál család hány tagja tartozik a gyülekezetünkhöz?
Eloször is az öreg Dik Tál, aki mindent irányítani akar, aztán ott van Protes Tál bácsi és fivére Szabo Tál, akik folyton ellenszegülnek és mindent meg akarnak változtatni.
A húguk, Irri Tál, nyughatatlan bajkevero a két fiával, Inzul Tállal és Molesz Tállal együtt.Valahányszor felmerül egy új kérdés, Hezi Tál és felesége, Vege Tál várni akar vele még egy évet.Aztán ott van Imi Tál, aki folyton arra törekszik, hogy a mi gyülekezetünk pontosan olyan legyen, mint az összes többi.
Affek Tál néni túl sokat képzel magáról. Iker öccsei, Garan Tál és Han Tálpedig hamis ígéretekkel próbál új tagokat csalogatni a gyülekezethez .De azért nem minden családtag rossz.
Asszisz Tál testvér például kifejezetten segítokészen intézi azegyháziügyeket.
A dúsgazdag üzletember nagybácsi, Invesz Tál anyagi hozzájárulására mindig lehet számítani.A remek politikai érzékkel megáldott Reprezen Tál kiválóan képviseliaközösség ügyeit diplomáciai körökben .
Az elkötelezett Agi Tál növér élen jár a térítésben.
Medi Tálhoz bármikor fordulhat átgondolt és megnyugtató tanácsért, a szertartásokon az egyházi énekeket pedig Kán Tál dalolja, zenész fivéreTrombi Tál (a kamasz Mu Tál átmenetileg nem énekel vele.) Sajnos amúlt évsorán három családtaggal is kevesebben lettünk: két unokatestvér,Dezer Tál és Konver Tál áttért más vallásra, a kilencven éves Exi Tál néni pedig végelgyengülésben elhunyt.

Menny és pokol

Papa, milyen lehet a pokol? - kérdezte a rabbit a fia. - Képzelj egy hatalmas nagy étkezdét. Az asztalok roskadoznak a finomnál finomabb ételek alatt. Sok éhes ember ül ott. De van egy kis baj: mindegyiknek béna a csuklója. Meg aztán az evőeszközeiknek fél méter hosszú a nyele! Valaki rákötötte a kést meg a villát a merev kezükre, hogy legalább tartani tudják. Aztán megkezdődik az evés. Képzeld csak el, a félméteres nyelű késekkel meg villákkal bökdösnek az étel után, de alig-alig tudnak felszúrni valamit. És ha akad is egy falat a villájukra, a hosszú, buta nyelek miatt nem tudják a szájukhoz vinni a falatot. Hát, valahogy így képzelem el a poklot, fiam. A gyereknek tetszett az elbeszélés, ezért most a menny felől kérdezősködött:
- Képzelj egy hatalmas nagy étkezdét. Az asztalok roskadoznak a finomnál finomabb ételek alatt. Sok éhes ember ül ott. De van egy kis baj: mindegyiknek béna a csuklója. Meg aztán az evőeszközeiknek fél méter hosszú a nyele! Valaki rákötötte a kést meg a villát a merev kezükre, hogy legalább tartani tudják. Aztán megkezdődik az evés. Óvatosan vágják a sülteket, hosszú villájukkal a finom falatot a szemben ülő szájába helyezik. Vidáman lakomáznak, amíg jól nem lakott mindenki... Hát, valahogy így képzelem el a mennyországot, fiam! P. Jacobi nyomán

Már csak magadat látod

Ha szükségem van valamire és egy szegény emberhez fordulok - mesélte a rabbinak valaki -, barátságosan fogad és amennyire tud, segít. Ha egy egy gazdaghoz megyek, szóba sem áll vetem. Mondd, miért ilyen furcsa ez a világ?
- Gyere az ablakhoz és nézz ki! - mondta a rabbi látogatójának.
- Mit látsz? - Hát mit látnék?! - válaszolta türelmetlenül a látogató. Látom az utcát, a fákat; a járókelőket, egy fiatalasszonyt a gyerekkocsijával, a botjára támaszkodó öregembert...
- És most gyere ide a tükörhöz - szakította félbe a rabbi.
- Mit látsz? - Micsoda kérdés, rabbi - fakadt ki a látogató -, mit látnék, ha a tükör előtt állok?! Természetesen magamat.
- Látod, így van ez. Üvegből van az ablak is meg a tükör is. De ha rákensz egy kis ezüstöt, már csak magadat látod...

Elgondolkoztató

Billy Graham lányával készítettek interjút egy USA-beli kora reggeli műsorban szept.11-e után, és Jane Clayson, a riporternő megkérdezte tőle: "Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyesmi történjen?" Anne Graham nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott: "Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történt, ám évek óta azt mondjuk neki: menj ki az iskoláinkból, menj ki a kormányunkból, és távozz az életünkből. És Ő, amilyen úriember, csendben hátrahúzódott. Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmét adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket egyedül? Ha nincs időd, legalább fusd át ezt az írást. Tudom, nagyon sok levél ment körbe szeptember 11-ével kapcsolatban, de ez igazán el kell, hogy gondolkodtasson. A legutóbbi történések fényében.... terrortámadások, iskolai lövöldözések, stb., lássuk csak, azt hiszem, ez akkor kezdodött, mikor Madeline Murray O'Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrégen találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben. Aztán valaki azt mondta, jobb, ha nem olvasunk Bibliát az iskolában....- a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd a szomszédodat (felebarátodat), mint magadat. És mi azt mondtuk, rendben. Aztán dr. Benjamin Spock az mondta, ne fenekeljük el a gyerekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megrongálódik, és lerombolhatjuk az önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztos tudja, miről beszél, és az jobb, ha nem fegyelmezik a gyerekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskolai ügyintézők azt mondták, a tanári kar tagjai inkább ne is érintsék meg a diákokat, mert nem akarunk rossz reklámot az iskolának, és semmiképpen nem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket (nagy különbség van a fegyelmezés és megérintés, valamint a verés, pofozás, megalázás, megrúgás, stb. között!). És mi azt mondtuk, rendben. Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végeztessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják a szüleiknek. És azt mondtuk, rendben. Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben. Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük, azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve akár az Elnököt is) a magánéletében, amíg van munkánk, és a gazdaság jól működik. Aztán valaki azt mondta, nyomtassunk újságokat meztelen nők képeivel és hívjuk ezt a noi test szépsége feletti egészséges, természetes csodálatnak. És azt mondtuk, rendben. Aztán valaki eggyel tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyerekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az Interneten. És mi azt mondtuk: rendben, a szabad szólás joga feljogosítja erre őket. És aztán a szórakoztató ipar azt mondta, csináljunk TV-műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, erkölcstelenséget reklámozzák és a tiltott szexet. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, kábítószer-fogyasztásra, gyilkosságra, öngyilkosságra, és különböző sátáni témákat dolgoznak fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy csak hadd menjenek. Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyerekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat.
Talán, ha elég hosszan és keményen gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van ahhoz, hogy "AZT ARATJUK, AMIT VETÜNK.." "Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályában? Tisztelettel, Egy Érintett Tanuló" és a válasz: "Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolákból. Tisztelettel, Isten." Furcsa, milyen egyszerű az emberek számára megvetni, kidobni Istent, zagyvaságnak, értelmetlenségnek tartani üzenetét, aztán csodálkoznak, miért megy pokolra a világ. Furcsa, mennyire elhisszük, amit az újságok írnak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond. Furcsa, hogyan mondhatja valaki "Hiszek Istenben", miközben a Sátánt követi, aki egyébként szintén "hisz" Istenben. Furcsa, milyen gyorsan készek vagyunk az ítélkezésre és mennyire nem a megítéltetésre. Furcsa, milyen gyorsan továbbküldjük viccek ezreit, és bozóttűzként terjednek a köztudatban, de ha az Úrról szóló üzenetekkel tesszük ezt, az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt továbbítanák. Furcsa, hogy az erkölcstelen, durva, vulgáris és obszcén dolgok szabadon áramlanak a világhálózaton, miközben az Istenről való nyilvános beszédet elnyomják az iskolában és a munkahelyen. Furcsa, hogyan lehet valaki Krisztusért lánggal lobogó vasárnap, és láthatatlan keresztyén a hét további részében. Nevetsz? Furcsa, hogy mikor továbbítod ezt az üzenetet, nem fogod sokaknak a listádon elküldeni, mert nem vagy biztos afelől, hogy mit hisznek, mit fognak gondolni rólad, ha ezt teszed. Furcsa, hogy jobban érdekel, amit az emberek, mint amit Isten mond rólad .
Gondolkozol?
Add tovább, ha úgy gondolod, hogy megéri. Ha nem, akkor csak szabadulj meg tőle... Senki nem fogja megtudni, hogy ezt tetted. Azonban ha kidobod ezt az elmélkedést, akkor ne ülj vissza, és ne panaszkodj arról, hogy milyen rossz bőrben van a világ!
Anne Graham bizonyságtétele

A nagy kőnyv

Egy végzős egyetemista fiú már hónapok óta kinézett magának egy sportkocsit az egyik autószalonban. Tudta, apjának nem okozna gondot, hogy megvegye neki, ezért volt olyan bátor, és ezt kérte magának ajándékba annak örömére, hogy befejezi az egyetemet.A fiú véletlenül megtalálta az apja íróasztalán a kocsi megrendelőlapját. Nagyon megörült, hogy meg fogja kapni a kocsit, és izgatottan várta a diplomaosztó napját.Amikor végre eljött a nagy nap, és megkapta a diplomát, édesapja behívta az irodájába, és ezt mondta:- Fiam! Büszke vagyok rád, és nagyon szeretlek! Örülök, hogy ilyen jól helyt álltál az egyetemen, és most elkezdheted a nagybetűs életet. Hadd nyújtsam át sok szeretettel ezt az ajándékot - és erre egy szép díszdobozt vett elő.A fiú izgatottan kezdte el kinyitni a dobozt, és döbbenten látta, hogy egy Biblia volt benne, melybe arannyal bele volt gravírozva a neve. Nagyon mérges lett és ezt üvöltötte:- Apám! Van egy csomó pénzed és erre csak egy Bibliát vagy képes ajándékba adni !? - végül mérgében elrohant, és otthagyta a Bibliát a kis díszdobozban.Évekkel később a fiú nagyon sikeres lett az üzleti életben. Volt egy jó állása, csodálatos családja és mindenki egészséges volt. Egyik nap eszébe jutott az édesapja, hogy meg kellene látogatnia, mivel már idős volt. A diplomaosztó napja óta nem látta. Miközben ezen gondolkodott, telefonon hívták és közölték vele a szomorú hírt, hogy az édesapja meghalt. Nagyon megdöbbent!Amikor elkezdte intézni a temetés körüli teendőket, elment az apja házába, mivel szüksége volt néhány hivatalos papírra. Amint belépett a házba szomorúság és megbánás fogta el. Apja iratai között keresgélve megtalálta azt a Bibliát, amit kapott tőle. Érintetlenül ott volt az asztalán, ahogy azt ő ott hagyta.Könnyes szemmel nyitotta ki, és az első oldalon a Máté 7:11 szerepelt apja kézírásával: ,,Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?"És ahogy olvasta ezt az Igét, a Biblia hátuljából kicsúszott egy slusszkulcs. Annak a sportkocsinak a kulcsa, amit apjától kért. A bilétáján a szalon neve, ahol átveheti, és egy megjegyzés: "FIZETVE".
Milyen sok alkalommal utasítjuk vissza az élet ajándékait, csak azért, mert nem abban a csomagolásban kapjuk, mint amiben elképzeltük!

És te mejk indián vagy?

Egy este az öreg cherokee indián mesélni kezdett az unokájának arról acsatáról, ami minden emberben zajlik.Azt mondta:' Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.Egyikük a Rossz. - A düh, irígység, féltékenység, sajnálat, szánalom,kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség,hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego.Másikuk a Jó. - Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat,kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és ahit. 'Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját:' És melyik farkas győz? 'Az öreg indián mosolyogva válaszolt:' Az, amelyiket eteted. '

Látod Ő az apád!

Együtt jártak ők,sok-sok éve már,Egy fiú és egy lány,mint két jóbarát.Hideg télben,meleg nyári éjszakán,Kint találták őket,a szűk kis utcán!Fogták egymás kezét,beszélgettek sokat,Suttogtak egymásnak,szerelmes szavakat!Szerették egymást,a fiú és a lány,Nem is volt köztük vita,soha talán!Egy szép napon,így szólt a lány:"Gyereket várok tőled,egy szép kisbabát!"Sugárzott szeméből az öröm,De a fiú nem szólt,csak elköszönt!S nem jött többé vissza!Nem vártta többé a lányt,elment némán és hidegen!Ez volt hát a nagy szerelem?!Megszületett hát a kisfiú,Barna szemű,barna hajú!Boldog volt nagyon a lány,Hátha eljön az apja talán?!De nem jött,hiába várta,S a hetek,hónapok,egyre csak szálltak!Ő reménykedett,hátha visszatér...!De a fiú azóta,már másnak regél!!Együtt élt a lány,kisfiával,némán,Benne lelte örömét,és elmúlt ifjúságát!Nőtt a fiú,s napról-napra szebb lett,Kimondta az első szót,a legszebbet:"Anya szeretlek!"Egy napon az anya és kisfia sétálni mentek,A kisfiú ott bolyongott,édesanyja mellett.A szűk kis utcán,hol azelőtt jártak,Ott sétált ő most is,drága kisfiával.Elszálltak a szép emlékek,elmúltak a boldog napok,Felsóhajt a lány:"Milyen kár,hogy egyedül vagyok!"A sarkon ifjú pár köszönt rá,Barna szemű,barna hajú srác és egy lány,Vissza néz a lány könnyein át:S így szól fiához:"Látod Ő az apád!!!!!"

Szigu, a kis szeretet

Szigu egy hatéves kínai kislány volt. Kedvessége és jó szíve miatt szülei Szigu-nak, azaz "Kis Szeretet"-nek nevezték. Szigu mindennap elment a templomba, ahol a missziós atya az elsőáldozásra készülőket tanította. Ezek már mind nagy, kilenc-tíz éves fiúk és lányok voltak. A kis Szigu beült az utolsó padba, és szájtátva hallgatta a pap bácsi szavait. -Gyerekek! -mondta a misszós atya- Abban a kis aranyozott házikóban, ott az oltáron a Jézuska lakik. Ő ott mindig rátok gondol, és szeret titeket. El sem tudom mondani, mennyire szeret benneteket. Alig várja már, hogy elsőáldozók legyetek, és onnan átköltözhessen a ti szívetekbe, mert nálatok sokkal jobban szeret lakni, mint abban a kis házikóban... Amikor a földön járt, egyszer pihenni tért az út szélére, mert már nagyon elfáradt. Éppen akkor jöttek oda a közeli faluból a kisgyermekek, mert Jézust szerették volna látni. Az apostolok azonban nem akarták őket odaengedni, mert Jézus pihent. Ő azonban ezt mondta: "Engedjétek hozzám a kisdedeket!" Látjátok, így szereti Jézus a kisgyermekeket.A tanítás végén a missziós atya visszament a plébániára, a többiek pedig elmentek haza. Csak a kis Szigu ült még sokáig, gondolataiba merülve az utolsó padban. Aztán hirtelen fölkelt, és átment a misszós atyához.-Tisztelendő atya! Valami nagyon fontosat akarok neked mondani!-Hadd halljam! -szólt az atya mosolyogva, és lehajolt a csöpp kislányhoz, aki olyan komolyan állt ott előtte.-Szeretnék én is megáldozni! -vágta ki Szigu bátran. - Te azt mondtad, a Jézuska szereti a gyermekeket. Én is szeretem a Jézuskát, add nekem őt!A missziós atyát meghatotta a kislány kérése, ám a kívánságát mégsem teljesíthette.-Nagyon kicsike vagy még, Szigu! Még csak tejfogaid vannak. Majd ha kiesnek mind, akkor jelentkezzél!Szigu szomorúan tipegett hazafelé. Ám egy jó óra múlva újra megjelent a plébánián. Az atya ijedten nézett a kislányra, mert Szigu szemei könnyesek voltak, szájából pedig csorgott a vér. Egy kővel kiverte tejfogait, hogy megáldozhasson, hiszen azt mondta neki a az atya, hogyha kiesnek a tejfogai, akkor már áldozhat. Erre a pap szemei is könnyesek lettek. Magához ölelte a kislányt, és vitte, sietett vele a templomba, hogy rögtön megáldoztassa. És azóta a kislány neve nem Szigu, nem "Kis Szeretet", hanem Magu, azaz "Nagy Szeretet".

A szeretet mindent megold

Egy asszony kijött a házból, és három, hosszú, fehér szakállú öregembert látott üldögélni az udvaron. Nem ismerte őket. Így szólt: “Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok. Kérlek, gyertek be és egyetek valamit. “"A ház ura itthon van?", kérdezték. "Nem", válaszolta az asszony. "Nincs itthon." "Akkor nem mehetünk be, felelték. Amikor este a férje hazaért, az asszony elmondta neki mi történt. "Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be őket!" Az asszony kiment, és újra behívta az öregeket" "Együtt nem mehetünk be a házba," felelték. "Miért nem?" kérdezte az asszony. Az egyik öreg magyarázatba kezdett: "Az ő neve, Jólét," mutatott egyik barátjára, majd a másikra mutatva azt mondta,” Ő a Siker és én vagyok a Szeretet.” Majd így folytatta, “Most menj vissza a házba, és beszéld meg a férjeddel, melyikünket akarjátok behívni.” Az asszony bement a házba, és elmondta a férjének, amit az öreg mondott. A férj megörült. „Ez nagyszerű!!”, mondta. „Ebben az esetben hívjuk be Jólétet. Hadd jöjjön be, és töltse meg a házunkat jóléttel!”A felesége nem értett egyet. "Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább a Sikert?”A menyük eddig csak hallgatta őket, és most előállt saját javaslatával. „Nem lenne jobb a Szeretetet behívni? Az otthonunk megtelne szeretettel!” "Hallgassunk a menyünkre," mondta a férj a feleségének. "Menj, és hívd be Szeretetet, hogy legyen a vendégünk!” Az asszony kiment, és megkérdezte a három öreget, „Melyikőtök Szeretet? Kérlek, gyere be, és legyél a vendégünk.” Szeretet felállt, és elindult a ház felé. A másik kettő szintén felállt, és követték társukat. Az asszony meglepve kérdezte Jólétet és Sikert, „Én csak Szeretetet hívtam, ti miért jöttök?” Az öregek egyszerre válaszoltak: "Ha Jólétet vagy Sikert hívtad volna be, a másik kettőnek kint kellett volna maradnia. De mivel, Szeretetet hívtad, ahova ő megy, oda mi is vele tartunk.” Ahol Szeretet van, ott megtalálható a Jólét és a Siker is!!!!!!" KÍVÁNOM NEKTEK... Ahol fájdalom van, kívánok nektek békét, és könyörületet. Ahol kétségek vannak, kívánok nektek megújult önbizalmat képességeitekben, hogy leküzdhessétek.Ahol fáradtság, kimerültség van, kívánok nektek megértést, türelmet, és megújult erőt. Ahol félelem van, kívánok nektek szeretetet, és bátorságot. Most két választásod van: 1. Bezárod a dokumentumot 2. Meghívod a szeretetet azzal, hogy megosztod ezt a történetet azokkal, akik fontosak neked. Remélem a másodikat választod. Én azt tettem.

A Szüzanya meghallgatja kéréseinket

Franciaországban történt. Vagy száz kilométerre Lourdes-tól, egy kis faluból egyszer egy édesanya zarándokolt a hires búcsújáró helyre. Kettőért imádkozott: súlyos beteg fiáért és hitetlen férjéért: Szüzanyám, rád bizom, hogy melyik kérésemet hallgatod meg,tudod, fiam súlyos beteg, férjem pedig hitetlen..., majd a többi zarándokkal hazautazott. Eltel egy év, semmi sem változott, az asszony újból felkereste a búcsújáró helyet, de most egyedül jött és gyalog. Odaállt a Szentszüz szobra alá és ezeket mondta: Szüzanyám, tavaly arra kértelek, hogy gyógyitsd meg beteg fiamat, vagy téritsd meg hitetlen férjemet, de Te egyik kérésemet sem hallgattad meg, most újra ugyanigy kérlek, valamelyiket gyógyitsd meg.., ha ezután sem történik semmi, jövőre térden állva jövök hozzád!Imája befejeztével elindult haza, gyalogosan, amikor megérkezett, férje jött ki eléje: Hiába imádkoztál Lourdes-ban, mert gyermekünk tegnap meghalt.Sirva borult az asszony ura vállára, majd kisvártatva ezt mondta: És veled nem történt semmi? A férj pedig: Dehogy nem, halála előtt a mi fiunk rám nézett, majd alig hallhatóan, lassan ezt suttogta: Édesapám, érzem, hogy meghalok..., azt szeretném..., hogyha majd te is meghalsz..., ne kárhozz el..., hanem ott legyél velünk..., a mennyországban..., a Szüzanya mellett..., és ahogy ezeket kimondta, pár perc múlva meghalt... Én meg azóta csak ezen gondolkodom és beláttam, hogy hit nélkül nem élet az élet..., majd a feleség folytatta: Legközelebb együtt megyünk Lourdes-ba megköszönni a Szüzanyának, hogy meghallgatta mindkét kérésemet: gyermekünk nem szenved tovább, az égben van, végleg meggyógyult, te pedig megkaptad a hit kegyelmét, kigyógyultál a hitetlenség halálos betegségéből.

Kolostor , vagy családi fészek...?

Amikor megismertem, már idős asszony volt, réveteg tegintetű, elgondolkodó, alig megszólaló. Elsőpéntekenként mindig felkerestem, de így is legalább egy év telt el, míg végre feltárta szivének titkát, elárulta szomorúságának okát. Mivel Terike néni már rég nincsen közöttünk, titkát megoszthatom a Kedves Olvasóval abban a meggyőződésben, hogy odafenn biztosan nem bánja, talán még örül is annak, hogy esetén mások okulni fognak.Háborús idők járták akkor, a front még messze volt, katonáink orosz földön harcoltak, Terike néni ekkor tizenhétéves pirospozsgás falusi lány volt. Gyermekkora óta különösen vonzotta kis Szent Teréz életpéldája, egyrészt védőszentje is volt, másrészt úgy érezte, hogy a fiatal kármelita apáca szinte integetve hívja: Gyere közénk, légy te is Jézus jegyese. Mindennap a szentmise után letérdepelt Szent Terézke szobra előtt, imádságos lélekkel töprengve azon, tényleg van-e apáca hivatása. És ekkor, amikor már-már eldöntötte, hogy zárdába vonul, elébe állt egy legény, akit Ferencnek hívtak. Tehetős gazda fia, dolgos, iparkodó, vallásos és amellett jóvágású délceg fiú is volt. Olyan aki után epekedve néznek a lányok..., nos ez a legény megszólította: Terike, már régóta figyellek, tudom, hogy dolgos lány vagy, tiszta lelkű, istenfélő, imádságos lélek, azt gondolom, hogy bennünket a jó Isten is egymásnak teremtett.- Minek teketóriázzak: légy az én feleségem...! Mivel Terike is szerelemre és anyaságra érett egészséges lány volt, szíve hevesen megdobbant, azonban majdnem felsikoltott, mert eszébe jutott: ez nem lehet, mert úgy érzi, hogy őt kis Szent Teréz hívja a zárdába! És elkezdődött egy kételyekkel, bizonytalanságokkal teli időszak. Mindezt elmondta édesanyjának is, aki azt javasolta neki: Menj lányom a plébános úrhoz, neki mondd el bajodat, papi ember, hozzáértő ember, ebben a dologban ő biztosan segít dönteni. Igy is történt, Terike elment a parókiára, feltárta szive titkát és bizonytalanságát. Az öreg plébános, derék magyar ember, miután végig hallgatta a lány segélykérő szavait, egy kis hallgatás után ezt mondta: Terike, ismerlek én is, tudom, hogy jóravaló lány vagy, nézd, a keleti fronton pusztul a magyar, folyik a magyar vér, én azt javaslom, hogy menj nyugodtan férjhez Ferihez, aki méltó férjed lesz, és szülj hazánknak sok kisgyermeket a sok elesett magyar helyébe és majd azért imádkozz, hogy a jó Isten hívjon meg gyermekeid közül valakit az ő követésére. Terike pedig abban a hiszemben, hogy a "lelkiatya szava Isten szava", elfogadta ezt a döntést. Megvolt a lakodalom, telt-múlt az idő, a gyerekek sorra születtek, de Terike nem volt igazán boldog, úgy érezte, hogy valahol megtagadta az Úr Jézust, hogy inkább zádába kellett volna vonulnia..., az pedig hogy gyermekei közül nem hogy egy sem lett pap, vagy apáca, az istentelenség korszakában öt gyermeke közül felnőttként négy még a templomba sem járt..., biztossá vált benne, hogy mindez azért van, mert ő annak idején nem követte Jézus hivó szavát...! Közben ősz hajú öregasszony lett, szomorú tekintetű, elgondolkodott, önmagát vádoló, Terike néni. Férje megértette őt, nekem ugyan soha nem mondta, de mivel derék, feleségét szinte imádva szerető ember maradt élete végéig, el tudom képzelni, hogy biztosan bocsánatot kért feleségétől, amiért akkor, ötven évvel ezelőtt megbolygatta életét, és miatta feladta hivatását...
Eddig a történet.- Tanulsága? Az első: aki feladja hivatását, az soha nem lesz többé igazán boldog, a második: azt pedig, hogy kinek van hivatása és kinek nincsen, azt elsősorban az hivatott eldönteni, akit ez érint, akinek lelkében ilyen érzések, gondolatok, megjelennek. Mindenki más csak segithet jól látni és megkeresni azt, ami a lélekben valóban van...

Csináld magad!

Önmagában az élet semleges. Mi tesszük csodálatossá, mi tesszük csúnyává; az élet az az energia, amelyet mi viszünk bele. Ha szépséget öntesz az életbe, akkor csodálatos lesz. Ha csak ülsz egy helyben, és azt akarod, hogy csodálatos legyen, akkor nem lesz az - neked kell létrehoznod a szépséget. A szépség nincsen csak úgy ott, mint valami tárgy, mint egy szikla. A szépséget meg kell teremteni. Neked kell víziót adnod a valóságnak, neked kell színeket adnod a valóságnak, neked kell dalt adnod a valóságnak - akkor lesz csodálatos. Ezért mindannyiszor, ha részt veszel a szépség megteremtésében, akkor ott lesz; mindannyiszor, ha nem teremtesz többé, nem lesz. A szépség egy teremtmény; akárcsak a rútság. A boldogság egy teremtmény, akárcsak a boldogtalanság. Csak azt kapod, amit létrehozol, sosem kapsz semmi mást. Ez a karma filozófiájának lényege: csak azt kapod, amit te magad csinálsz. Az élet nem más, mint egy üres vászon - festhetsz gyönyörű jelenetet, tájképet, vagy festhetsz fekete szellemeket és veszélyes embereket. Tőled függ. Teremthetsz csodálatos álmot vagy rémálmot. Amint ezt megérted, a dolgok nagyon egyszerűek. Te vagy a mester; a te felelősséged. Normálisan azt gondoljuk, hogy az életnek megvan a maga objektív szépsége és objektív rútsága. Nem! Az élet csupán egy lehetőség. Megad mindent, amire szükséged lehet: és most csináld magad! Ez egy csináld-magad viszony. OSHO

"A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak"

Két utazó angyal megállt, hogy az éjszakát egy tehetős család házában töltse el. A család udvariatlan volt, és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjék ki magukat. Ehelyett egy picike helyet kaptak a hideg pincében. Amikor kinyújtóztak a kemény padlón, az idősebb angyal meglátott egy lyukat a falon és kijavította azt. Amikor a fiatalabb kérdezte, miért tette, az idősebb angyal így felelt: "A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak." A következő éjjel mindketten egy nagyon szegény, de vendégszerető paraszt és felesége házában pihentek. Miután azok azt a kevés ételt is megosztották velük, amijük volt, átengedték az angyaloknak az ágyukat, ahol ők jót aludtak. Amikor a következő napon a nap felkelt, az angyalok könnyek között találtak a parasztot és a feleségét. Az egyetlen tehenük, akinek a teje az egyedüli bevételük volt, holtan feküdt a mezőn. A fiatal angyal dühös lett és kérdezte az idősebbet, hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen: - Az első embernek mindene megvolt, mégis segítettél neki, - vádolta. A második családnak kevese volt, és hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük.
A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak", - mondta ismét az idősebb angyal. - Amikor a nagy ház hideg pincéjében pihentünk, észrevettem, hogy a falon lévő lyukban arany van. Mivel a tulajdonos olyan mohó volt, és nem akarta megosztani szerencsés sorsát, betapasztottam a falat, hogy ne találhassa meg. Amikor a utolsó éjszaka a paraszt ágyában aludtunk, jött a halál angyala, hogy elvigye a feleséget. Helyette odaadtam a tehenet. Néha pontosan az a jó, ami történt. Csak a dolgok nem annak mutatkoznak... Ha bízol, csupán arra kell hagyatkoznod, hogy minden eredménynek megvan az előnye. Amíg nem telik el egy kis idő, ezt nem veszed észre....Néhány ember eljön az életünkbe, és gyorsan el is megy...Néhány ember barát lesz, és marad egy kicsit, - gyönyörű nyomokat hátrahagyva a szívünkön.. .

A nagy fa

Történt egyszer, hogy egy férfi a háza építésével bízott meg egy mesterembert. A munka szépen haladt, a mester valóban ügyesen dolgozott, a ház épült-szépült. Egy nap váratlan nehézségek léptek fel. A mesterembernek minden az napra jött össze. Az autó amivel érkezett defektes lett, majd valami hiba miatt nem indult el, majd munka közben áramszünet volt, aztán még az eső is eleredt. Ezek után a háztulajdonos hazavitte a mesterembert. Amikor megérkeztek a mesterember behívta a férfit, hogy bemutassa neki a családját. A bejárati ajtó előtt ott állt egy kis fa, s amikor elhaladtak mellette a mesterember megállt pár pillanatra, s mindkét kezével megérintette az ágaik hegyét. Ezután tovább mentek. A mester kinyitotta az ajtót és sugárzó arccal, mosolyogva belépett, megölelte két kisgyermekét és megcsókolta feleségét. Végül a vendéglátás után kikísérte alkalmi sofőrét az autóhoz. Amikor elhaladtak a kisfa mellett a férfi kíváncsian megkérdezte, hogy mi volt az előbbi „szertartás” amit az imént látott.
Á, igen, ez valóban egy sajátos szertartás – válaszolt mosolyogva. -- Ez a kisfa a probléma –fám folytatta – tisztában vagyok azzal, hogy nem tudom elkerülni munka közben a problémákat, de egy valami biztos, ezek a gondok nem tartoznak az otthonomra, a feleségemre és a két gyermekemre. Így hát minden este mielőtt belépek a házamba felakasztom erre a fára a problémáimat. Aztán reggel újra felveszem őket. S amikor kijövök reggel és ismét felveszem, már közel sem emlékszem olyan sok bajra, mint amit előző este felakasztottam. Mennyi vitát, veszekedést, háborúskodást megspórolhatnánk , illetve mennyi családi fészek lehetne békésebb ha mindenkinek lenne egy ilyen „probléma-fája” és tényleg kívül hagyná mindazokat a dolgokat amiket feleslegesen sokszor a családjára borít.

A fiatal és az öreg sólyom

A fiatal sólyom elmondta az anyjának, hogy komoly tervei vannak a jövőjét illetően. - Mik a terveid? - kérdezte az anyja. - Be akarom repülni az egész világot, el akarok jutni olyan helyekre, ahol még nem járt madár. - Jól van, csak tanulj szorgalmasan! Attól fogva a fiatal sólyom megszakítás nélkül gyakorolta a repülést. Ám eközben semmi mással nem foglalkozott, semmi más nem érdekelte. Egy reggel így szólt hozzá az anyja: - Gyere, menjünk, keressünk táplálékot! - Nem, anyám nem megyek, menj egyedül. Én nem alacsonyodom le ilyesfajta dolgokhoz. - Már miért nem? - Anyám, ne háborgass hiábavalóságokkal! Te is arra serkentettél, hogy szorgalmasan tanuljak és felkészüljek a világ körüli utazásra. - Igen, gyermekem - felelte az anyja -, de a vágyad soha nem válik valóra, ha nem vagy képes rá, hogy táplálékot szerezz magadnak. Az első nap még csak éhes leszel, a másodikon már nem tudsz tovább repülni, a harmadikon pedig éhen halsz.

Utolsó kívánság

Petinek meghalt az édesanyja. A kisfiú sokat sírt miatta. Hiába volt minden vigasztalás, nem tudták jókedvre deríteni.Egésznap búskomoran ült a szobájában és sírdogált. Minden vágya az volt, hogy legalább csak egy percre viszontláthassa édesanyát. Hiszen még el sem búcsúzhatott tőle. Ha ez a kívánsága megvalósulhatott volna, ő lett volna a világ legboldogabb gyereke.Édesapja mindent megadott neki, megígérte, hogy elviszi a Vidámparkba, és ott kipróbálhat minden játékot. Utána elmennek az Állatkertbe is.Petit ez sem nyugtatta meg. Csak a fejét rázta és keservesen sírt:-Drága édesanyám, miért haltál meg? Gyere vissza! Ígérem, mindig jó fiú leszek. Mindig szót fogadok.A családban mindenkit meghatott Peti szavai, és amikor meghallották, ahogyan könyörög a Mindenhatóhoz, még a legkeményebb ember szíve is meglágyult, és könnyes szemmel ment ki Peti szobájából.
Iskolában nem sok hasznát vették. Ha a tanító néninek nem enyhült volna meg a szíve, akkor ezekben, a napokban sok egyest és fekete pontot írhatott volna be a fiúcskának a naplóba.Petit semmi sem érdekelte. Máskor mindig szívesen játszott a játékaival, vagy hosszan beletemetkezett a kedvenc könyvébe. Most alig, hogy kezébe vette a játékot, már tolta is el magától. Olvasáshoz meg egyáltalán nem volt türelme. A sok sírástól fájt a szeme, a betűk összefolytak előtte.
Legszívesebben lekuporodott a szoba egyik sarkába, és ott pityergett édesanyját szólongatva, amíg el nem aludt. Nagymamája ébresztette fel, és fektette le az ágyba.Így ment ez már hosszú napok, hetek óta. Mindenki nagyon aggódott Petiért, de senki nem tudta mit kéne tenni. Petinek olyan nagy volt a bánata, hogy a nagymamájától kezdve édesapjáig mindenki tudta, itt egyszerű szavak nem segíthetnek. Valami csodának kell történnie, hogy Peti a régi vidám kisfiú legyen.
Egyik nap az iskolai tanítás után, amikor hazament, bezárkózott a szobájába, és lekuporodott az ágya mellé a szőnyegre. Sokáig ült ott. Egyszer csak hirtelen hűvös szellő szaladt át a szobán, s egy pillanatra, mintha a szoba lámpája is kialudt volna.Peti fázósan összerezzent, még csak moccanni sem mert. Úgy érezte, mintha valaki be-jött volna a szobába. Körbenézett, de nem látott senkit. Már azt hitte, hogy csak képzelődik, amikor egy ismerős női hang megszólította:-Petikém, kicsi fiam!-Édesanyám! – ugrott fel a fiúcska – Hol vagy édesanyám?-Itt vagyok, Petikém – hallatszott a kedves női hang.Peti megfordult, és valójában édesanyja ott ült az ágya szélén, mint annyiszor az elmúlt években, amikor vele volt.-Visszajöttél, édesanyám? – lelkendezett Peti – Ugye most már mindig velem maradsz?A nő hangja elcsuklott, és szomorúan mondta:-Nem lehet Petikém. Bármennyire is szeretném, vissza kell mennem. Azért jöttem, hogy elbúcsúzzak tőled, és megvigasztaljalak. Ha majd nagy leszel, akkor úgyis megérted. Légy nagyon jó kisfiú, és mindig fogadj szót édesapádnak és a nagymamának. Ha így cselekszel, akkor én nagyon boldog leszek a Mennyországban. Iskolában is tanulj szorgalmasan, mint régen. Tudod, mindig te voltál a legjobb tanuló. Édesapád hadd legyen büszke rád. Ugye megígéred, hogy jó tanuló leszel?Peti könnyes szemmel édesanyjához bújva megígérte, hogy igyekezni fog, és úgy fog tanulni, mint régen.
Erre édesanyja megpuszilta és gyöngéd, anyai szeretettel magához szorította Petit. Ez annyira megnyugtatta a kisfiút, hogy az egészen megfeledkezett a bánatáról. Arra kérte édesanyját, hogy meséljen neki.Peti édesanyja nagyon sok, szép mesét tudott. Minden este szokott mesélni Petinek lefekvés előtt. Most is csodás mesét mondott Petinek, aki csillogó szemekkel hallgatta édesanyját. A mese végén édesanyja még egyszer megpuszilta Petit és mondta:-Kicsi, fiam, Petikém, sajnos most mennem kell. Lejárt az időm.A kisfiú megpróbálta marasztalni, de minden hiábavaló volt. Édesanyjának mennie kellett, nem maradhatott tovább.-Tudod, Petikém, gondolatban mindig veled leszek, és a Mennyországból mindennap figyelni foglak. Ha te nem is látsz engem, tudd, meg azért én nagyon szeretlek, és vigyázok rád. Isten veled, kicsi fiam!Petinek nagyon fájt a búcsú, de most mégis mintha a szíve megkönnyebbült volna. Lelke mélyén érezte, édesanyja csak fizikai értelemben hagyja el édesanyja, lélekben mindig együtt lesznek. A jó Isten vigyáz rájuk, és nem hagyja magukra azokat, akik őszintén szeretik egymást.
Még mielőtt Peti magához térhetett volna édesanyja eltűnt, csak egy lágy fuvallat maradt utána.Peti még egy kis ideig szipogott, és szólongatta édesanyját, majd gondolt egyet és ki-ment az előszobába, ahol édesapja újságot olvasott:-Édesapám, mikor megyünk a Vidámparkba?Apja először azt hitte rosszul hall, de amikor másodszor is feltette a kérdést kisfia, boldogan magához szorította, mert tudta és érezte Peti megint a régi. Ezentúl Peti az iskolában is nagyon jó osztályzatokat kapott, ahogy megígérte édesanyjának, aki bizonyára boldogan figyelte a Mennyországból.
(Apáti Kovács Béla irásábol)

Boldogságra vágyva

Az életünk egy hatalmas folyó. Elindul picike forrásként, patakká változik, folyóvá duzzad, s igyekszik a tenger, az óceán felé. A magányos léttől az egység felé. Cseppek a tengerben. Cseppek az óceánban. Ha a végkifejletet nézed, annál nagyobb a tenger, minél több folyó ömlik bele. Annál tágasabb, annál gazdagabb, annál változatosabb.
Minden ott kezdődik, hogy a forrás utat tör magának legyőzve sziklát, legyőzve hegyet. Táplálja magát, hogy patak lehessen, utat váj magának, hogy haladhasson. S ahogyan ez a picike forrás táplálja úgy lesz egyre bővizűbb, úgy lesz egyre nagyobb, egyre erősebb, míg folyóvá nem tágul. Halad rendületlenül, minden akadályt legyőzve. Ami nem tartozik a létéhez, azt hordalékként maga alatt, vagy a parton hagyja. Mindig csak a tiszta víz áramlik tovább. Soha nem halad egyenesen. Utakat keres. Kanyarog. S végül célba ér, eljut a tengerbe, az óceánba, bármilyen hosszú is volt az útja odáig. Ilyen a mi életünk is. Tiszta forrásként érkezünk, tiszta a testünk, tiszta a lelkünk. Mi is haladunk, mi is tágulunk. Utakat keresünk, kanyargunk. Ez nem baj, Ez jó. A célhoz néha kitérőket kell tennünk.
A hordalékkal van a bajunk, amit útközben összegyűjtünk. Az a baj, hogy ezt a hordalékot nem pakoljuk le, nem sodorjuk ki a partra, hanem visszük, cipeljük magunkkal. Visszük magunkkal a sérelmeinket, fájdalmainkat. Zavarossá válunk. Elsekélyesedünk. Hiába táplál a tiszta forrásunk-az igazi, belső önmagunk-mi egyre zavarosabbak leszünk, mert ahogy múlnak az évek, úgy gyűlnek a hordalékaink. S ezektől a hordalékoktól már nem tudunk szabadon áramolni, mozdulatlanná dermedünk, s ha nem vigyázunk, pocsolyaként végezzük.Zavaros folyókból csak zavaros tenger lesz. S ilyen lett a világunk. Zűrzavarban élünk. Nincs más út: ha élni akarunk, tegyük le a hordalékainkat. Ha szabadon szeretnénk élni, tegyük le a múltunkat. Ha boldog létezést szeretnénk, keressük meg a forrásunkat-önmagunkat. (Gergely Zsóka irásábol)

A reklám helye

Amikor Isten befejezte a teremtést, gyönyörködve nézett körül az Éden kertjében. Sütött a nap, madarak énekeltek, virágok illatoztak.
- Ez már valami! - kiáltott fel. - CSÚCS EZ AZ ÉRZÉS!
Ezután maga elé rendelte az első emberpárt, és így szólt hozzájuk:
-Drága gyerekeim! Tiétek AZ ÉLET HABOS OLDALA, minden amit itt láttok. EZ A LEGTÖBB MI ADHATÓ.
Azok megilletődve pislogtak maguk elé.
-Ádám, lépj elő! - szólt Isten a férfihoz.
-Mivel FÉRFIASAN TÖKÉLETES vagy, te leszel a teremtés koronája.
Te ügyelsz arra, hogy rendben menjen minden a ház körül és a családban. Például: MINDEN LEFOLYÓ LEGYEN ÁTFOLYÓ, és a macskák azt kapják amit valóban ennének. Minden ügyedben legyél határozott: KÍMÉLETLEN A KORPÁVAL, DE KÍMÉLETES A FEJBŐRREL. Ha kimelegednél a sok munkában, használj olyan sprayt, ami JOBBAN HAT, MINT AHOGY IZZADSZ. Az italozással pedig vigyázz! Ne igyál meg mindent , amivel kínálnak: mert A LÁTSZAT CSAL, BÍZD A SZOMJADRA! De bármi is történik veled, ne feledkezz meg a Ph értékről a szádban! Csak olyan rágót egyél amelyik KALCIUMOT TARTALMAZ ÉS BEÉPÜL A FOGZOMÁNCBA. A te dolgod a FINOM GONDOSKODÁS A FOGSZUVASODÁS ELLEN. Az asszonyra pedig ügyelj! Bárhogy is könyörög újabb és újabb cuccokért! Vésd az eszedbe: TÖBBET ÉSSZEL MINT PÉNZZEL!
Miután Isten így kioktatta Ádámot, Évához fordult.
- Édes kislányom! Téged megajándékozlak CSILLOGÓ SZEMEKKEL, CSILLOGÓ AJAKKAL, DE SOSEM CSILLOGÓ ARCBŐRREL, hogy az EGYÉNISÉGED CSILLOGJON, NE AZ ARCOD. Neked adom mindazt, AMI A BŐRNEK AZ ÉLETHEZ KELL. Ami a hajadat illeti, készítettem ezerféle sampont :VÁLASZD A HOZZÁD ILLŐT. De ne feledd – A MENTHOL A KIRÁLY, A KORPÁT FELEJTSD EL! Ha így teszel: NINCS TÖBBÉ KORPA, CSAK GYÖNYÖRŰ HAJ. És mivel a férfit a hasán keresztül tudod megtartani, rendelkezésedre bocsátok egy rakás leveskockát, amiből főzni öröm és MINDENNAP ÚJ VARÁZSLAT. Figyelmeztetlek, hogy a hagyományos mosópor nem viszi ki a szennyeződést Ádám ingéből, csak az INTELLIGENS MOSÓPOR. Ügyelj arra, hogy a MINDENTUDÓ CSALÁDI FOGKRÉMET használjátok, és Te felelsz a BABA SZÁRAZ POPSIJÁÉRT is. Ha pedig azokon a bizonyos nehéz napokon kidőlsz, nem baj: ELŐTTE ÉS UTÁNA ELÉG HA HOZZÁNK TARTOZOL. Segít rajtad majd a LÉGÁTERESZTŐ TISZTASÁG.
Az Úr itt egy kis szünetet tartott, majd emelt hangon folytatta: - Jól figyeljetek! Az Éden minden fája a tiétek, MOST MÉG TÖBB GYÜMÖLCCSEL, MÉG ZAMATOSABBAN. Arról a nagy fáról azonban nem ehettek, mert ha esztek belőle, meg kell halnotok. Ha jól viselkedtek, kaptok ajándékba egy - egy napszemüveget.
Ezzel Isten, mint aki jól végezte dolgát, elvonult pihenni.
Éva rögtön a tiltott fához rohant. Ott már várta őt a kígyó.
- Ki vagy te? – kérdezte Éva.
- Én vagyok a KÖNNYŰ TESTI KÍSÉRTÉS. AMI A SZ-SZÍVEMEN, AZ A SZ-SZÁMON. - sziszegte amaz.
- Éva! - vette kezelésbe az asszonyt. - Tudod te azt, hogy ettől a gyümölcstől ÉLETTELI FRISSESSÉG kerül a birtokodba? Tele van vitaminnal, és a bőrödnek kell a VITAMINOS ÁPOLÁS. Nem szólva a LIPOSZÓMÁKRÓL , amitől MÉG SZÜLETÉSÜK ELŐTT ELMÚLNAK A RÁNCOK.
Éva gondolkodóba esett.
- Mivel bizonyítod, hogy igazat szólsz?
- BEBIZONYÍTSAM? MINEK? Hidd el, gyümölcs EGYENLŐ ÉLET, EGYENLŐ SZÉPSÉG. ÉHES VAGY ? MIRE VÁRSZ?
Éva szakított a gyümölcsből és beleharapott. Ekkor ért oda Ádám és elhűlve kérdezte:
- Éva, te miért eszel a tiltott gyümölcsből ?
- MERT MEGÉRDEMLEM. – hangzott a válasz.
- Gyere Ádám, te is kóstold meg ezt az izét, milyen RONDA ÉS FINOM !
Ádám beadta a derekát, és ő is ízlelgetni kezdte.
- Hm , egész jó. Kérek még, mert ebből EGY SZELET SOSEM ELÉG.
Már a csutkánál tartottak, amikor Isten meglátta őket.
- Teringette, szófogadatlan teremtményei! - kiáltotta. - Most azonnal mars ki az Édenkertből!
- Az asszony a hibás! - feleselt Ádám. - Ő beszélt rá. Nézd , ijedtemben akkorát ugrottam , hogy A NADRÁGOMAT IS ELVESZÍTETTEM! Különben is , ki fogja ezentúl a füvet nyírni? Legalább én maradhassak!
Isten meglepődött: - ENNYIRE MÉG NEM VAGYUNK EGYENLŐEK, DE EGY JÓ SÖR MELLETT BESZÉLHETÜNK RÓLA.
Megbeszélték, de az eredmény mégis az lett, hogy menniük kellett. Éva is megkapta az új beosztását:
- Asszony! A te sorsod az lesz, hogy fájdalommal hozod világra az ÚJ GENERÁCHIÓT.
- Férfi! Ha sokat nyafog és UNOD A BANYÁT, akkor is türelmesen ki kell tartanod mellette. Azt hiszem ez elég büntetés számotokra.

Itt a vége, fuss el véle !!

TOVÁBBI RÉSZLETEK A BOLTOKBAN!
A KOCKÁZATOKRÓL ÉS A MELLÉKHATÁSOKRÓL MINDENKI KÉRDEZZE MEG A KEZELŐORVOSÁT ÉS GYÓGYSZERÉSZÉT!



HALLOTTA MÁR ?

- Mielőtt egy kisgyerek bekerül az iskola első osztályába, kb. 3o.ooo hirdetést lát a TV- ben.
- Izgalmi állapotban jobban hatnak ránk a reklámok. Ezért helyeznek el sportstadionokban, autópályák mellé hirdetéseket. A meccs izgalmai és a vezetés feszültsége fokozza a reklám hatékonyságát.
- A kereskedelmi rádiókban a reklámok sugárzása előtti időszakban ütemesebb, pezsdítőbb zenét játszanak, a műsorvezetőnek pedig bármi áron /akár pimasz szöveggel / fel kell keltenie a hallgató figyelmét. Így a következő reklám „jobban csúszik”
- A Tv-ben az izgalmas helyzeteknél megszakított film a legjobb reklámhordozó.
- A reklám mindig a gyártóért van , és sosem a vevőért!

A nagy csere

Volt egyszer egy férfi, aki nagyon belefáradt a mindennapi munkába. ? mindennap dolgozni járt, a felesége meg csak otthon ült. Szerette volna, ha a felesége is megtudná, mi mindenen megy keresztül nap, mint nap, ezért egy este így imádkozott:- Mindenható atyám! Mindennap dolgozni járok, és naponta 8 órát robotolok, miközben a feleségem csak itthon ül. Szeretném, ha ? is megtudná, mi mindenen megyek keresztül, ezért kérlek uram, add, hogy egy napra testet cserélhessünk. Amen.
És Isten az ? végtelen bölcsességében meghallgatta a férfi a kérését. És a férfi másnap reggel már n?i testben ébredt. Felkelt, reggelit készített a párjának, felébresztette a gyerekeket, kikészítette az aznapi ruhájukat, reggelit adott nekik, becsomagolta a tízóraijukat, elvitte ?ket az iskolába, hazament, összeszedte a vegytisztítóba való holmikat, és elvitte, megállt a banknál is, pénzt vett fel, elment bevásárolni, kifizette a számlákat, és rendezte a csekk-könyvet is. Kicserélte a macska almot, és megfürdette a kutyát. Ekkor már délután egy óra volt, és igyekeznie kellett, hogy be tudjon ágyazni, hogy rendet rakjon, porszívózzon, és még a konyhát is felseperje és felmossa. És már rohanhatott az iskolába a gyerekek elé, akik hazafelé még vitatkoztak is vele egy sort. Kitett egy kis sütit meg tejet, és rávette a gyerekeket, hogy írják meg a leckéjüket és tanuljanak. Ezután felállította a vasalódeszkát, és tévét nézett, miközben vasalta a ruhákat. Fél ötkor nekiállt krumplit pucolni, és zöldséget mosni, hogy egy kis salátát készítsen. Kisütötte a húst, és egy kis zöldbabot is párolt mellé vacsorára. Vacsora után kitakarította a konyhát, beindította a mosogatógépet, majd elrakta a tiszta edényeket, megfürdette a gyerekeket, és ágyba dugta ?ket. 9-re már nagyon fáradt volt, és bár a napi munkával még nem végzett, úgy döntött ? is bebújik az ágyba, ahol még elvárták t?le, hogy szeretkezzen, és ? ezt panasz nélkül meg is tette.
Másnap reggel, amikor felébredt, azonnal letérdelt az ágya mellé, és így imádkozott:
Mennyei Atyám! Nem tudom, mire számítottam. Belátom, hiba volt, hogy irigykedtem a feleségemre, mert képes egész nap otthon lenni. Kérlek Uram, nagyon kérlek, csináljuk vissza a cserét.És Isten az ? végtelen bölcsességével ezt felelte:
- Fiam, látom, tanultál a leckéb?l, és ezért boldogan cserélem vissza a dolgokat abba a formába, amiben eredetileg is voltak. Csak kilenc hónapot várnod kell még. Tegnap este teherbe estél.

Mama....?

Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját:
- Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony.
- Ezt nem értem! - mondja a kisfiú
- És ezt soha nem is fogod megérteni ..........-válaszolta gyermekét átölelve az anya.
Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is.
- Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?
- Minden nő ok nélkül sír. - Ez volt minden amit az apa válaszolt.
A fiúcska felnőtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon miért sírnak időközönként a nők. Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat.
- Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen?
Az Atya elgondolkozva válaszolt:Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam.
Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni. Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül. Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, hog a gyermek őt mélyen megbántotta. Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére. Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára tesz a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e? És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van.
Látod: Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ amit éppen visel, vagy az alakjától amilyen az ő formássága, de még nem is attól ahogyan a haját viseli. Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.

A jo csapatmunka

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy ember.Név szerint: Mindenki, Valaki, Bárki és Senki. Egy szép napon szóltak Mindenkinek, hogy akadt egy folntos munka, amit sürgősen meg kell csinálni. Mindenki biztos volt benne, hogy Valaki megcsinálja. Bárki megcsinálhatta volna, de Senki nem csinálta meg. Valaki nagyon megdühödött emiatt, mivel ez Mindenki dolga lett volna. Mindenki úgy gondolta, hogy Bárki megcsinálhatná és Senki nem vette észre, hogy Mindenki kerüli a munkát. Végül Valaki lett az, akit Mindenki okolt, amiért Senki sem csinálta meg azt, amit Bárki megtehetett volna.

Álmomban,látógatóban jártam Istennél

Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:
Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?
- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket.Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg. Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna.

- Atyaként mit szeretnél, hogy gyerekeid mely tanulságokat jegyeznék meg?

- Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek. Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk. Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat, saját magukhoz képest legyünk elbírálhatóak.Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége.
Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak.
A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni.
El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket.



Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem. Két ember nézheti ugyanazt a dolgot, és mégis két másféle dolgot látnak.



Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk, és mégis szeret. Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.
Búcsúzásnál megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt:
- Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál.De arra mindig emlékezni fognak, hogy érzéseket ébresztettél bennük.

A SZÍV

-Holnap reggel, kezdte a sebész, Ki fogom nyitni a szívedet.- Ott fogod találni Jézust - vágott közbe a fiú. A sebész bosszankodva felnézett - Fel fogom vágni a szívedet,- folytatta, hogy lássam, mennyi károsodás történt.-De amikor felnyitod a szívemet, Jézust fogod ott találni...mondta a fiú. A sebész a szülőkre tekintett, akik csendben ültek.-Miután látom, hogy mennyi károsodás történt, vissza fogom varrni a szívedet és a mellkasodat, és eltervezem, mi a következő lépés.De ott fogod találni Jézust a szívemben. A Biblia azt mondja, hogy Ő ott él. Minden zsoltár azt zengi, hogy Ő ott él. Ott fogod találni Őt az én szívemben. A sebésznek elege volt:- Majd megmondom neked, mit fogok találni a szívedben! Sérült izmokat, gyenge vérellátást, és elvékonyodott érfalakat fogok találni. Ezután el fogom tervezni, hogy tudlak meggyógyítani.-Jézust is ott fogod találni, Ő ott él - mondta a fiú.A sebész elment. Leült az irodájában, és magnószalagra vette a műtéttel kapcsolatos megjegyzéseit, gondolatait, sérült főütőér, sérült tüdőbe vezető erek, elterjedt izomsorvadás, (visszafejlődés)Nincs remény a szívátültetésre, nincs remény a gyógyításra, kezelésre. Terápia: fájdalomcsillapítók, és ágyban feküdni. Prognózis: itt kis szünetet tartott, egy éven belüli halál.Megállította a magnót, de még volt mit mondania.Miért?? kérdezte hangosan. Miért tetted ezt??? Te juttattad őt ide! Te okoztad neki ezt a gyötrelmet és Te kárhoztattad őt korai halálra!!Miért ?Az Úr így válaszolt:-A fiú az Én bárányom, nem terveztem, hogy sokáig a TE nyájadhoz tartozzon, mert ő az én nyájamnak tagja, és az lesz örökké. Itt a én nyájamban nem lesz fájdalom, olyan jólétben lesz része, amit te el sem tudsz képzelni. Szülei egy napon, találkozni fognak vele és ők is megismerik a békességet és az én nyájam gyarapodni fog.A sebész, forró könnyeket hullajtott, de ingerültsége meg ennél is hevesebb volt.Te teremtetted ezt a fiút, Te teremtetted ezt a szívet !!! Meg fog halni hónapokon belül. Miért ???Az Úr válaszolt:
A fiú az Én bárányom, vissza fog térni az én nyájamhoz, amint elvégezte küldetését. Én nem azért küldtem az én bárányomat a nyájadba, hogy elveszítsem, hanem azért, hogy egy másik elveszett bárányt megmentsen.Az orvos megértette, őróla van szó, már potyogtak a könnyei.A sebész odaült a fiú ágya szélére, a szülők vele szemben ültek. Akkor felébredt és suttogva kérdezte:-Kinyitottad a szívemet???- Igen, mondta a sebész.-Mit találtál ? -kérdezte a fiú.-Megtaláltam Jézust- felelte az orvos.

A neve:Szeretet

Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón.A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón.
Semmi.Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt!- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon.- Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam - tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére. Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon.- Az öcsém nagyon beteg és . egy csodát szeretnék venni neki.- Tessék? - fordult hozzá a patikus.- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda?
- Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég,kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül.A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jólöltözött férfivolt.Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége De Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.- Mennyi pénzed van? - kérdezte a Chicago-i férfi.
- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan - Ez azösszes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára.Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt:- Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, akiaz idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen. Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya - vajon mennyibe került volna?
Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba és tizenegy centbe, no és egy gyermek töretlen hitébe. Egy csoda nem a természet törvényeitől függ, hanem magasabb törvények működésétől.A neve:SZERETET ! ! !

A ceruza meséje

A gyermek nézte a nagyapját amint levelet ir. Egy adott pillanatban megkérdezte tőle:
- Olyan mesét irsz, ami velünk megtörtént? Vagy talán egy rólam szóló történetet irsz?
Nagyapja, félbe hagyta az irást és mosolyogva ezt mondta unokájának:
- Igaz, rólad irok. Azonban a szavaknál fontosabb a ceruza amivel irok. Szeretném, ha ilyen lennél te is amikor megnősz.
A gyermek értetlenkedve nézte a ceruzát, mivel semmi különöset nem látott rajta.
- De ez olyan mint az összes többi ceruza, amit életemben láttam!
- Minden attól függ, hogyan nézed a dolgokat. A ceruzának öt értéke van, amit ha sikerül megtartanunk, olyan emberré válunk, aki egész életében békében fog élni a világgal.

Első érték: Tehetsz nagy dolgokat, de soha nem feledd, hogy létezik, egy lépteinket vezető Kéz. Ezt a kezet Istennek nevezzük és Ő vezet mindig kivánsága szerint minket.
A második érték: Időnként abba kell hagynom az irást, hogy meghegyezzem a ceruzát. Ez kevés fájdalmat okoz a ceruzának, azonban végül élesebb lesz. Tehát el kell tudnod viselni a fájdalmakat, mivel ezek tesznek jobbá téged.

A harmadik érték: A ceruza megengedi nekünk a radír használatát, hogy kitörüljük azt ami téves. Meg kell értened azt, hogy kijavitani egy dolgot, nem jelent feltétlenül rosszat, a legfontosabb az, hogy megmaradjunk az igaz/egyenes uton.

A negyedik érték: A ceruzának nem a fája vagy külső formája a fontos, hanem a benne lévő grafit. Ugyanígy gondozd azt ami benned történik.

És végül, az ötödik érték: mindig nyomot hagy.
Neked is tudnod kell, hogy bármit teszel is életedben, nyomokat fog hagyni, ezért meg kell próbálnod minden tettedet tudatosítani.
Paulo Coelho

Valahol ki van jelölve a helyed…

Azért van síró, hogy vigasztald,
Az éhező, hogy teríts neki asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
Hogy oltalmat nyerjen karjaid között.
Azért roskadnak mások lábai,
Hogy terhüket te segíts hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják.
Mélység felett van csak magasság.
Hogyha más gyötrődik, szenved – azért van,
Hogy te befogadd szívedbe boldogan.
Megmutattad néha legalább,
Hogy lelked által enyhült, szépült a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt
Ott is, ahol eddig minden tiszta volt?

Mi vagy?
Vigasznak, írnak szántak,
Menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Valahol rég, siess.. keresd,
Ki van jelölve a helyed.


Csak ott leszel az, aminek Isten szánt,
Másként céltalan lesz az életed,
S a sors ekéje bármily mélyen szánt,
Mag leszel, mely kőre esett.
Elkallódott levél leszel,
Mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, mely kárba veszett,
Mit sohasem kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótlan,
Kalász leszel, de magtalan.
Cserép, melyben nem virít virág,
S nem veszi hasznát
Sem az ég, sem a világ.
Irta Bódás János

Szeretet nélkül élni nem lehet

Szeretet nélkül, élni nem lehet.Te jól tudod ezt Istenem, Hisz Te teremtettél ilyenre.Szeress tehát Istenem.Szeretet nélkül, hinni sem lehetMert ez a hit gyökere,Éltető napfénye, növesztő melegeSzeress, hogy higyjek Istenem.Szeretet nélkül remélni sem lehetHát miben reméljek, Ha nem a szeretetben.Szeress, hogy reméljek Istenem.Szeretet nélkül szeretni sem lehetMás szeretet nélkül Erőtlen bennem a szeretett.Szeress, hogy én is szerethessek.Szeretet nélkül szenvedni sem lehetEz ad neki értelmet S édessé teszi a keresztet.Szeress, hogy boldogan szenvedhessek.Szeretet nélkül, küzdeni sem lehet,Ez teszi értékké a veritéketSzéppé s derüssé a kemény életet.Szeress, hogy kűzdhessek Istenem.Szeretet nélkül, megbocsájtani sem lehetLegyőzni a gyülöletet, Kenyért dobni vissza a kő helyet. Szeress Uram, hogy megtehessem.
Szeretet nélkül, meghalni sem lehet,Mert borzalmas az a perc,Mikor mindennek vége.Szeress, hogy boldogan halhassak meg.Szeretet nélkül semmi az emberSzerencsétlen, félresikerült remek.Aminek immár semmi értelme sincsen.Szeress Uram, hogy valami én is legyek.
Irta : Merk Mihály

Ne feledd soha!!!!!

Ne feledd soha!Nem a Te terved volt hogy élsz és hogy létezel, Nem a Te döntésed, Ne feledd soha!Valaki másnak a Terve hogy élsz és hogy lélehzel!Ne feledd soha!Senki sem gondol, érez vagy tesz ugy mint Te,És senki sem mosolyog úgy mint épp most Te,Nem feledd soha!Sem sem látja az eget pont úgy mint Te,S amit Te tudsz azt nem tudja senki más!Ne feledd soha!Nincs másnak a világon olyan arca mint neked!És ilyen szemed is csak neked van!Ne feledd soha!Hogy gazdag vagy akár van akár nincs pénzed,Mert élni tudsz!Senki sem él úgy mint TE!Téged akar valaki!Nem a Véletlen szülötte , a természet szeszélye vagy.Énekeld bár életed dalát Moll ban vagy Durv-ban,Isten gondolata vagy, ráadásul egy zseniális gondolat Mert TeTE vagy!

Reményik Sándor: Csendes Csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.


Tedd a kezedet a szívedre,
Hallgasd, figyeld hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a szürke kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod, hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? – s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget.

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök.

Tíz törvény a lelki nyugalom eléréséhez

1. Ma megkisérelem úgy átélni a napot, hogy nem akarom
egyszerre meglodani életem összes problémáját.
2. Ma igen nagy figyelemet fordítok a fellépésemre: senkit
sem bírálok, sot arra sem törekszem, hogy másokat helyreigazítsak vagy kijavítsak,...csak magamat.
3. Ma boldog leszek abban a tudatban, hogy boldogságra
születtem...nem csak a másvilagi, hanem az evilági boldogságra is.
4. Ma alkalmazkodom a korülményekhez anélkul, hogy megkívánnám : a körülmények alkalmazkodjanak az én kivánságaimhoz.
5. Ma tiz percet szánok az időmből egy jó olvasmányra;
amint a táplálék a testi élethez, a jó olvasmány a lelki élethez szükséges.
6. Ma elvégzem a napi jótettet, és senkinek sem dicsekszem vele.
7. Ma olyasmit teszek, amihez semmi kedvem sincsen; ha
gondolataimban sértődöttnek érznem magam, gondoskodom róla, hogy senki se vegye észre.
8. Ma új, részletes programot állítok össze. Talán nem ragaszkodom hozzá
pontosan, de megfogalmazom.
És két rossztól tartozkodom: a hajszátol és a határozattlanságtól.
9. Szilárdan hiszek - akkor is, ha a tények az ellenkezőjét mutatják - abban, hogy az isteni Gondviselés úgy törődik velem, mintha egyedül volnék a világon.
10. Ma nem félek, és különösen örülök mindennek, ami szép, és hiszek a
jóságban. Nekem adatott meg, hogy tizenkét órán át jót tegyek.


(Boldog XXIII. János pápa)

Az Én Miatyánkom

Mikor a szíved már csordultig tele –
Mikor nem csönget rád soha, senkise –
Mikor sötét felhő borul életedre –
Mikor kiket szeretsz – nem jutsz az eszükbe:
Ó „”Lélek” – ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba – reményteljesen.
S fohászkodj – MIATYÁNK ! KI VAGY A MENNYEKBEN.
Mikor a magányod ijesztőn rádszakad –
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad –
Mikor körülvesz a durva szók özöne –
Átkozódik a „Rossz” – merre van Istene !…
Ó „Lélek” – ne csüggedj! Ne roppanj bele !
Nézz fel a magasba – és hittel rebegd:
Uram ! SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED !
Mikor mindenfelől forrong a „nagyvilág” –
Mikor elnyomásban szenved az Igazság –
Mikor felszabadul a Pokol a Földre –
Népek homlokára Káin bélyege van sütve:
Ó, Lélek – ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba: hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram! JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD !
Mikor beléd sajdul a rideg valóság –
Mikor életednek nem látod a hasznát –
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve –
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne….
Ó „Lélek” ne csüggedj! Ne keseredj bele !
Nézz fel a magasba – hajtsd meg homlokod
S mondd: Uram ! LEGYEN MEG A TE AKARATOD !
Mikor a „kisember” fillérekben számol –
Mikor a drágaság az idegekben táncol –
Mikor a „gazdagság” milliókat költ, hogy éljen –
És millió szegény a „nincstől” hal éhen………
Ó „Lélek”, ne csüggedj ! Ne roskadj bele !
Nézz fel a magasba – tedd össze két kezed –
S kérd: Uram! ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET !
Mikor életedbe lassan belefáradsz –
Mikor hited gyöngül – sőt – ellene támadsz –
Mikor, hogy imádkozz: nincs kedved, sem erő d –
Minden lázad benned: hogy tagadd meg „Õt” !…
Ó „Lélek” – ne csüggedj ! – Ne egyezz bele !!!!
Nézz fel a magasba – s hívd Istenedet:
Uram ! – segíts ! – s BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET !
Mikor hittél abban: hogy téged megbecsülnek –
Munkád elismerik, lakást is szereznek –
Mikor verítékig hajszoltad magadat –
S később rádöbbentél: hogy csak kihasználtak……!
Ó „Lélek”, ne csüggedj! Ne ess kétségbe !
Nézz fel a magasba: sírd el Teremtődnek:
Uram ! MEGBOCSÁTOK – AZ ELLENEM VÉTÕKNEK….
Mikor a „nagyhatalmak” a békét tárgyalják –
Mikor BÉKE sehol !!!! – Csak egymást gyilkolják ! ….
Mikor a népeket a vesztükbe hajtják –
S kérded: Miért tûröd ezt?! Istenem ! MIATYÁNK !..
Ó „Lélek” – ne csüggedj ! Ne pusztulj bele ! ! ! !
Nézz fel a magasba: s könyörögve szólj –
Lelkünket kikérte a „Rossz” – támad, tombol ! …
Uram! Ments meg a kísértéstől ! MENTS MEG A GONOSZTÓL

- ÁMEN-

UTÓHANG:


S akkor szólt a Mester: kemény – szelíden:
Távozz Sátán ! Szûnj vihar!! Béke – csend legyen !
Miért féltek – ti, kicsinyhitûek? …
Bízzatok ! Hiszen Én megígértem nektek:
Pokoli hatalmak rajtatok – erőt nem vesznek !…..
Hûséges kis nyájam – Én Pásztorotok vagyok –S a végső időkig VELETEK MARADOK !!!!!

Hálául a Fájdalmas Anyának

Jeruzsálem, óh Fiú, virággal fogadott,
A Szelíd Bárány mégis elárultatott.
Az olajfák között magára maradt,
Ö imádkozott, a tanítvány aludt ezidő alatt.
Jézus bűneink miatt már ekkor szenvedett,
Óh Anya, hét tőr járja át majd szívedet!

A katonák Jézust megkötözték,
A főpap udvarába elvezették.
Halálra őt zsidók nem ítélhetik,
De Pilátus ezt megteheti!
Jézus, bűneink miatt szenvedett,
Óh Anya, hét tőr járja át a szívedet!

Korbáccsal sújt reá a bőszült katona,
Ezernyi seb lepi el Jézus hátadat!
Ezernyi sebből megannyi vércsepp,
A lélek szennyét lemosni képes!
Jézus, bűneink miatt szenvedett,
Óh Anya, hét tőr járja át a szívedet!

Töviskorona, nádszál, királyságod jele,
Tested palást borítja, csúfolnak vele!
Én is köztük voltam, mert vétkem rengeteg,
Káromlom mindennap mesterem!
Jézus, bűneink miatt szenvedett,
Óh Anya, hét tőr járja át a szívedet!

Pilátus megtörik, ítéleted KERESZT,
Barabás az, kit a nép elereszt!
Bűnözőnek szavaznak földön életet,
Nem tudják, Te adod nekünk az Örökéletet!
Mert Jézus, bűneink miatt szenvedett,
Óh Anya, hét tőr járja át a szívedet!

A kereszttel vállán, indul a menet,
Tanítvány jó barát, vajon hol lehet!
Sorsodban szánók nem tartanak veled,
Csak szeretett Jánosod, Mária, s Anyád ki követ!
Jézus, bűneink miatt szenvedett,
Óh Anya, hét tőr járja át a szívedet!

A kereszt súlya alatt teste gyorsan fárad,
S háromszor omlik le ő az út porába.
E porba írta le vétkünket,
Cipeli most arcán, tengernyi bűnünket!
Jézus, bűneink miatt szenvedett,
Óh Anya, hét tőr járja át a szívedet!

Veronika kendővel megtörli orcáját,
Ajándékba kapja a Megváltó képmását!
A katonák félnek: Jézus túl gyönge,
Simont kényszerítik, hogy keresztjét vigye!
Jézus, bűneink miatt szenvedett,
Óh Anya, hét tőr járja át a szívedet!

Felérnek a dombra, melynek Golgota a neve,
A kereszten szeggel átverve Jézus lába, keze.
Mellette a jobb lator, ígéretet kapott,
Megnyílik előtte az Égi Paradicsom.
Mert Jézus, a bűnök miatt szenvedett,
Óh Anya, hét tőr járja át a szívedet!



Víz folyt ki lándzsával átdöfött szívéből,
Meghalt, szabadítva a világot bűnétől!
Anyjának karjába tették Fia testét,
Hirdetve világnak Mária keservét!
De tudjuk, Jézus értünk szenvedett,
Csókoljuk Anyánk, tőr járta Szívedet!

Írta: Szőcs György Bánhorváti, 2008.09. 12.