Látod Ő az apád!

Együtt jártak ők,sok-sok éve már,Egy fiú és egy lány,mint két jóbarát.Hideg télben,meleg nyári éjszakán,Kint találták őket,a szűk kis utcán!Fogták egymás kezét,beszélgettek sokat,Suttogtak egymásnak,szerelmes szavakat!Szerették egymást,a fiú és a lány,Nem is volt köztük vita,soha talán!Egy szép napon,így szólt a lány:"Gyereket várok tőled,egy szép kisbabát!"Sugárzott szeméből az öröm,De a fiú nem szólt,csak elköszönt!S nem jött többé vissza!Nem vártta többé a lányt,elment némán és hidegen!Ez volt hát a nagy szerelem?!Megszületett hát a kisfiú,Barna szemű,barna hajú!Boldog volt nagyon a lány,Hátha eljön az apja talán?!De nem jött,hiába várta,S a hetek,hónapok,egyre csak szálltak!Ő reménykedett,hátha visszatér...!De a fiú azóta,már másnak regél!!Együtt élt a lány,kisfiával,némán,Benne lelte örömét,és elmúlt ifjúságát!Nőtt a fiú,s napról-napra szebb lett,Kimondta az első szót,a legszebbet:"Anya szeretlek!"Egy napon az anya és kisfia sétálni mentek,A kisfiú ott bolyongott,édesanyja mellett.A szűk kis utcán,hol azelőtt jártak,Ott sétált ő most is,drága kisfiával.Elszálltak a szép emlékek,elmúltak a boldog napok,Felsóhajt a lány:"Milyen kár,hogy egyedül vagyok!"A sarkon ifjú pár köszönt rá,Barna szemű,barna hajú srác és egy lány,Vissza néz a lány könnyein át:S így szól fiához:"Látod Ő az apád!!!!!"