A sziget

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett.
A szeretet megszólította:
- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett:
- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! - Válaszolt a Büszkeség, - itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el:
- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
- Oh Szeretet !- mondta a Bánat- Én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
- Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
- Az Idő volt- mondta a Tudás.
- Az Idő?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az Idő?
A Tudás válaszolt: - Mert csak az Idő érti meg, hogy milyen fontos az életben Szeretet!

- Oh Szeretet !- mondta a Bánat- Én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta szeretet kérését.
Hirtelen megszólalt egy hang:
- Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
- Az Idő volt- mondta a Tudás.
- Az Idő?- kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az Idő?
A Tudás válaszolt: - Mert csak az Idő érti meg, hogy milyen fontos az életben Szeretet!

Borivók hiszekeggye

     

 Hiszek egy csutorában és
    A borok Atyjában,
    Ki fogantatott a

                    szőlőhegytől,
    Születik a tőkétől.
    Kapától és késtől

                       kínzattatik,
    Karóhoz feszíttetik,
    Meghala és

                    leszüreteltetik.
    Szálla alá pincébe,
    Ott egy hétre

                     megforrandó,
    Onnan készen felhozandó,
    Számára az embereknek.
    Hiszek egy teli pohárban,
    Bajaink elfeledésében,
    Szerelemben, barátságban,
    Jókedvünk feltámadásában
    És az örök borivásban.
    Ámen

Egy zsák krumpli

Egy bibliaiskolai tanító a meg nem bocsátás
nagy áráról tanította a hallgatóit. Megkérte őket,
hogy a következő órára hozzanak egy zsák krumplit.
Azután végig kellett gondolniuk, hogy életük
során kiknek nem tudtak eddig megbocsátani.
Ezeknek a személyeknek
a nevét mindenkinek
rá kellett írnia
egy-egy krumplira,
és azt összeszedve
a saját táskájukba
kellett helyezniük.
Attól a pillanattól
kezd ve bá rhov á
mentek, egy teljes
hónapig hurcolniuk
kellett magukkal a krumplikat. Micsoda nyűg!
Miután már egy jó ideje cipelték a krumplikat, a
hallgatók kezdtek rájönni a következőkre:
1. milyen fölösleges terhet cipelnek,
2. mennyi energiát emésztett fel a krumplikra
való odafigyelés,
3. végül, ahogy a krumplik rothadni és bűzleni
kezdtek, minden diák belátta, hogy a legokosabb
dolog volna megszabadulni tőlük.
A megoldás és a tanulság:
„Viseljétek el egymást, és bocsássatok
meg egymásnak, ha
valakinek panasza volna valaki
ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott
nektek, úgy tegyetek ti is”
(Kol 3,13).
A megbocsátás ajándékát
nemcsak másoknak adhatod,
hanem magadnak is: hiszen
valahányszor neheztelsz valakire,
nincs békességed. Ha úgy
gondolod, ez rád is vonatkozik,
akkor javaslom, hogy még
ma szabadulj meg a meg nem
bocsátás nehéz és bomlasztó
terhétől!
B. Gass nyomán

MI atyánk kicsit másképpen

- Mi Atyánk, aki vagy a mennyekben…

- Igen?

- Kérlek, ne zavarj, imádkozom.

- De te megszólítottál!

- Én, Téged megszólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom: Mi Atyánk, aki vagy a mennyekben.

- Ezt újra megtetted.

- Mit csináltam?

- Megszólítottál. Azt mondtad: Mi atyánk, aki vagy a mennyekben. És itt vagyok. Mit akarsz?

- Ezt nem gondoltam komolyan. Csak elkezdtem elmondani a reggeli imádságomat. Minden reggel elmondom a “miatyánk”-ot. Végül mindig jól érzem magam. Úgy érzem, letudtam a kötelességemet.

- Jó, akkor mondd tovább!

- Szenteltessék meg a Te neved.

- Egy pillanat. Mire gondolsz?

- Ez azt jelenti, azt jelenti… Óh édes Istenem, nem tudom, mit jelent. Honnan is tudnám? Ez egyszerűen az imához tartozik. Különben is mit jelent?

- Tisztelt, szent, mindenek felett dicséretre méltó és csodálatos.

Jól hangzik. Eddig sohasem gondoltam erre. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben úgy itt a földön!

- Komolyan gondoltad?

- Hát persze, miért ne?

- És mit tettél ennek érdekében?

- Ennek érdekében? Semmit. Sokszor gondolkozom azon, milyen szép lenne, ha Te itt lent mindent a kezedbe vehetnél úgy, ahogy azt ott fent teszed.

- Talán nem vagy a kezemben?

- Na, ja, járok a gyülekezetbe.

- Nem ezt kérdeztem. Mi a helyzet a temperamentumoddal, heveskedéseddel, türelmeddel? Ezekkel mindig gondod van, nem?

És hogyan jössz ki a pénzeddel – mindig minden csak neked kell? És milyen könyveket olvasol? Mit nézel a TV-ben?

- Ne vágd ezt is a fejemhez! Vagyok olyan jó, mint mások a gyülekezetben.

- Bocsánat, azt hittem, hogy azt kéred, legyen meg az akaratom. Ha ezt tényleg így gondolod, akkor csiszolnom kell rajtad és e szerint cselekednem.

- Igen, természetesen. Tudom, vannak problémáim. Miután emlékeztetsz, eszembe jut egy pár dolog.

- Nekem is.

- Eddig ezeken nem sokat gondolkoztam, de azért szívesen megszabadulnék tőlük. Őszintén szólva, szívesen lennék szabad.

- Jó. Most, hogy előbbre jutottunk, dolgozzunk együtt! Biztosan lesznek győzelmeink: Büszke vagyok rád.

- Igen Uram, de nekem még be kell fejeznem ezt az imádságot. Ma ez sokkal több időt vesz igénybe, mint általában szokott.

- Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.

- A kenyérért nem kell imádkoznod. Csak segítene, ha fogynál.

Ez már mindig így lesz? Kritizálsz? Csak teljesítem vallásos kötelességemet, és egyszer csak úgy hirtelen megjelensz, és a gyengeségeimre emlékeztetsz!

- Az imádság veszélyes dolog. Kihívást intéz. Kérdéseket tesz fel. Ezáltal teljesen más ember lehetsz. Inkább szeretném nyomatékosabbá tenni: Tarts ki az imádságban! És hogyan folytatódik?

- (Szünet) Merjem továbbmondani?

- Mit nem mersz elmondani? Mitől félsz?

- Már most tudom, mit fogsz nekem mondani.

- Előbb azért csak folytasd.

- Bocsásd meg a bűneinket, mint ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.

- Mi van a szomszédoddal?

- Na látod, sejtettem. Tudtam, hogy ezzel fogsz jönni! De hát ő hazugságokat mondott rólam, és mások az én családomról beszélnek. És még a pénzt sem adta meg, amivel tartozik. Megesküdtem, hogy ezt visszafizetem.

- Akkor mit jelent a te imádságod?

- Ezt nem gondolom komolyan.

- Legalább őszinte vagy. De szépnek találod azt, hogy másokra haragszol?

- Nem, de talán akkor jobban leszek, ha a bosszúm betelt. Azt fogja legalább kívánni, hogy sohase legyen a közelünkben.

- Számodra ez nem lesz jobb, hanem rosszabb. A bosszú ugyanis nem tesz boldoggá. Gondold meg, mennyire boldogtalan vagy most. De én mindent megváltoztathatok.

- Meg tudnád tenni? De hogyan?

- Bocsáss meg a szomszédodnak, és én neked is megbocsátok. Neki is le kell rendeznie a gyűlöletét és a bűneit. De te szabad leszel, és a szívedben békesség lesz.

- Óh, igazad van. Neked mindig igazad van. És fontosabb, hogy rendben legyen a Veled való kapcsolatom, mint a bosszúvágyam a szomszédommal szemben.

- De… (szünet) … (sóhaj) … Na jó. Megbocsátok neki. Segíts neki, hogy megtalálja a helyes utat, Uram. Ha most így arra gondolok, nyomorúságosan érezheti magát, mint mindenki, aki állandóan rosszat tesz más embereknek. Kérlek, mutasd meg neki valamilyen módon a helyes utat.

- Na látod! És így talán nem sokkal jobb? És hogy vagy most?

- Na ja, egész jól. Olyan jó érzésem van. Azt hiszem, ha ma este lefekszem, ez lesz az első alkalom, amikor nem leszek olyan rettenetesen túlfeszítve, mint eddig. Talán még jobban is fogok aludni.

- Még nem fejezted be az imádságodat.

- Igen, igazad van. És ne vígy minket kísértésbe, szabadíts meg a gonosztól.

- Jó, akkor ezt is megteszem. De kerülj minden olyan dolgot, ami kísértésbe vihet.

- Mire gondolsz?

- Ne kapcsold be a TV-t, mielőtt át nem gondolod, mit akarsz megnézni. Gondold át, hogyan osztod be az idődet, milyen barátnőkkel barátkozol, és miről beszélgettek. Gondolkozz el azon, mi a számodra becses és értékes az életedben. Mindenekelőtt arra kérlek, ne csak szükség idején fordulj hozzám.

- Az utolsó mondatot nem értettem.

- De hát ezt olyan sokszor megteszed! Valahogy belekerülsz a nehézségekbe vagy egy rossz helyzetbe, és akkor hozzám szaladsz, és ezt mondod: Uram, kérlek, segíts ki ebből, soha többé nem csinálok ilyet. Emlékszel ezekre?

- Igen, Uram. Szégyellem magam, sajnálom.

- Mindig megőriztelek. De te megtartottad az ígéreteidet?

- Nem, legtöbb esetben nem. Eddig mindig azt hittem, meg tudom tenni azt, amit akarok, ha a “miatyánk”-ot elmondom. Például ezt a mai beszélgetést Veled nem terveztem.

- És hogyan folytatódik az ima?

- Tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen.

- Tudod, milyen dicsőség lehetne? Minek örülnék igazán?

- Nem, de szívesen megtudnám. Örömet szeretnék szerezni Neked. Egyre inkább kezdem érteni, milyen dicsőség lenne, ha valóban követnélek.

- Ezzel már a kérdésedet meg is válaszoltad.

- Valóban?

- Igen, a dicsőség azt jelenti számomra, hogy a hozzád hasonló emberek valóban szeretnek. Örülnék, ha látnák, hogy a kapcsolatunk feléled. Miután egyes bűneiddel végeztünk, és ezek már nem zavarnak bennünket, csodálkozni fogsz, hogy mit tehetünk közösen.

- Uram, engedd meg, hogy megláthassam, mit tudunk együtt belőlem kihozni!

- Majd meglátod, ezt át fogod élni!

A Kerités

Volt egyszer egy nagyon rossz természettel megáldott fiú. Az apja adott neki egy zsák szöget, és azt mondta neki, verjen be egyet a kert kerítésébe minden alkalommal, mikor elveszti a türelmét, és összeveszik valakivel, vagy valami rosszat mond valakirol. Az elso nap 37 szöget vert be a kerítésbe. A következo hetekben megtanult uralkodni az indulatain, és a bevert szögek száma napról napra csökkent. Rájött arra, hogy sokkal egyszerubb volt uralkodni az indulatain, mint beverni a szögeket a kerítésbe.

    Végre elérkezett az a nap is, mikor a fiúnak egy szöget sem kellett bevernie a kerítésbe. Ekkor odament az apjához, és elújságolta neki, hogy aznap egy árva szöget sem vert be a kerítésbe. Az apja azt mondta neki, húzzon ki egy szöget minden egyes nap, mikor nem vesztette el a türelmét, és nem veszekedett senkivel sem, vagy meg tudta állni, hogy rosszat mondjon valakirol. Teltek a napok, s a fiú végre azt mondhatta az apjának, hogy kihúzta az összes szöget a kerítésbol. Az apa ekkor odavitte a fiát a kerítéshez, és ezt mondta neki: "Fiam, szépen viselkedtél, büszke vagyok rád, hogy így megváltoztál.

    Állj meg egy pillanatra, nézd csak, mennyi lyuk van a kerítésben. Ez a kerítés soha többé nem lesz már olyan, mint régen volt. Ha veszekszel valakivel, vagy rosszat mondasz valakirol , megsebzed ot. Egy ugyanolyan sebet hagysz az o lelkében, mint ezek a lyukak itt. Hátba szúrhatsz egy embert, majd kihúzhatod a kést a hátából, a seb örökre ott marad. Akárhány alkalommal is kérsz bocsánatot, a seb talán örökre ott marad. A szóbeli, sértés ugyanakkora fájdalmat okozhat, mint a testi.

    Nagyon nehéz meg nem történtté tenni meggondolatlanságból elkövetett dolgainkat. A kiengesztel?dés és a megbocsátás titka lehet az, ami segíthet a lyukak eltüntetésében.

 

Barátság

Az Egyesült Államokban egy sérült gyerekeket oktató iskola gyűjtést rendező vacsoráján felszólalt az egyik szülő, beszédére még ma is sokan emlékeznek...
Miután kellőképpen megdicsérte az iskolát és a hozzátartozó nevelőket, így folytatta:

A természet, ha külső hatásokkal nem avatkoznak bele annak rendjébe, tökéleteset alkot. Ettől függetlenül az én fiam, Shay nem képes úgy tanulni, mint mások. Nem érti úgy meg a dolgokat mint más gyerek. A fiamban miért nem található a természet tökéletessége?


Elcsendesedett a hallgatóság a kérdéstől.


- Azt hiszem - folytatta az apa - amikor egy olyan gyermek, mint amilyen Shay jön a világra, alkalom nyílik arra, hogy kifejezzük az emberiség igazi természetét, mégpedig azzal, ahogyan bánunk azzal a gyermekkel. 

Shay az apjával sétált, amikor néhány ismerős gyereket látott baseballozni. Shay kérdezte:

- Szerinted engednek játszani? - Shay apja tudta, hogy a legtöbb gyerek nem örülne, ha fia az ő csapatában játszana, ugyanakkor megérezte fiának azt az igényét, hogy valahova tartozni akar. Így megkérdezte az egyik fiút, engedik-e Shay-t játszani.
A megkérdezett fiú körül nézett, segítséget kérő tekintettel és mivel nem kapott segítséget, saját kezébe vette az ügyet és azt mondta:

- 6 ponttal vesztésre állunk és a nyolcadik körben vagyunk.

Beállhat hozzánk és a kilencedik körben üthet is.
A nyolcadik kör végén Shay csapata szerzett néhány pontot, de még mindig 3 pontos hátrányban voltak. Közben Shay kesztyűt húzott és a középpályán játszott. Semmilyen labda nem járt ugyan arrafelé, de szemmel láthatóan határtalanul boldog volt, fülig ért a szája, amikor integetett neki az apja.
A kilencedik körben ismét ütöttek egy pontot és elérhető közelségbe került a nyerési lehetőség, azonban Shay volt a következő és egyben az utolsó ütő, így ha ő üt, biztosan vesztenek.
Ilyen, nyerés előtti helyzetben ki adná át pont neki az ütési lehetőséget? 
Meglepő módon Shaynek adták az ütőt. Mindenki tudta, hogy lehetetlenség eltalálnia a labdát, hiszen az ütőt se tudta rendesen megfogni. Ettől függetlenül, amint ütéshez készült Shay, a dobó közelebb lépett és nagyon lágyan szinte ejtve dobta hozzá a labdát, Shay mellé trafált, de a második így dobott labdába belenyúlt és egyenesen az egyik fogó felé ütötte. A fogónak könnyű labda volt és könnyen ki üthette volna Shayt, azonban az első bázis mellé dobta a labdát. Mindenki elkezdett kiabálni: 
- Fuss Shay, fuss az elsőre!
Ijedt nagy szemekkel el is indult az első bázis felé, majd a tömeg biztatására a másodikra is. Mire odaért a jobb fogónál volt a labda, aki odadobhatta volna a harmadikra, azonban felfogva a dobó szándékát annak a feje fölé hajította azt, miközben a bázisokról futó csapattársak már elkezdtek beérni a célbázisra, Shay is elkerülte a harmadikat és üvöltött a tömeg:
- Célba fuss Shay, célba! 
Shay beért és győzött a csapat, hősként ünnepelték, mintha év végi bajnokságot nyert volna.
- Azon a napon - folytatta elfojtott hangon az apa, könnyekkel a szemében -mindkét csapat fiúi igazi szeretetet és emberséget hoztak a világba. 
Megjegyzés:

Mindennap gondolkodás nélkül, ezerszám küldjük e-mailben a vicceket, de ha az élet válasz útjairól kell üzenetet küldeni, az emberek többsége kétszer is meggondolja, megosztja-e mással. A primitív, durva és gyakran obszcén szabadon áramlik a neten, ezzel szemben iskoláinkban, munkahelyeinken gyakran el van nyomva a nyilvános párbeszéd a helyes emberi értékrendről

Ez kisé meglepően érdekes

Egy anlgaii etegyem ktuasátai szenirt nem szimát melyin serenrodbn vnanak a bte?k egy szbóan, az etegyeln ftonos dloog, hogy az esl? és az ultosó bte?k a hölyeükn lneegyek. A tböbi bteu lheet tljees össze-vabisszásagn, mgiés porbléma nlkéül oalvsahtó a szveög. Eennk oka, hogy nem ovalusnk el mniedn bte?t mgaát, hneam a szót eszgébéen.

 

és tényleg

 

Csak a szeretet számít

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gazdag ember. Rengeteg pénze volt, olyan sok, hogy maga sem tudta, mennyi. A kisebb értékű pénzeket is mind-mind aranyra váltotta, az aranyakat pedig egy vasládába bezárva tartotta. De nem csak gazdag volt ez az ember, hanem zsugori is. Soha nem adta ki a kezéből az aranyakat, soha nem segített senkinek. Még élete végén is csak a pénzre gondolt:
-Ha meghalok, a pénzemet tegyétek a koporsómba, biztosan szügségem lesz rájuk a túlvilágon. A láda kulcsa itt van a nyakamba akasztott zsinóron.
Amikor meghalt, a legidősebb fia leoldotta nyakáról a kulcsot, de a pénz java részét elrejtette magának. Néhány aranyat azonban betett a koporsóba. A gazdag ember igencsak megéhezett, mire átért a túlvilágra. Dühös volt, hogy nem az összes pénzét temették el vele, de most már nem mehetett vissza a földre. Látott a mennyben egy roskadásig megterített asztalt, tele mindenféle finomsággal.
-Mennyibe kerül ez a nagyszerű halkülönlegesség?-kérdezte a közelben álló angyaloktól.
-Nálunk minden nagyon olcsó, csak egy kopejkába kerül.
-És az a pástétom?- kérdezte egy másik ételre mutatva.
-Az is csak egy kopejka, itt mindegyik egy kopejkába kerül.
-Nagyszerű, ez igazán olcsó! Vígan lakmározhatok az aranyaimból.-mondta, s ezzel kiválasztott egy ételt. Amikor azonban fizetni akart, az angyal tagadólag rázta a fejét:
-Nem tudom felváltani. Különben is, ez a pénz itt nem érvényes nálunk. 
-Hogyhogy? Az én aranyaimat itt nem akarják elfogadni?
-Nálunk -mondta mosolyogva az angyal- CSAK ANNAK A PÉNZNEK VAN ÉRTÉKE, AMELYET MÁR EGYSZER ODAAJÁNDÉKOZTAK VALAKINEK!!!