Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy gazdag ember. Rengeteg pénze volt, olyan sok, hogy maga sem tudta, mennyi. A kisebb értékű pénzeket is mind-mind aranyra váltotta, az aranyakat pedig egy vasládába bezárva tartotta. De nem csak gazdag volt ez az ember, hanem zsugori is. Soha nem adta ki a kezéből az aranyakat, soha nem segített senkinek. Még élete végén is csak a pénzre gondolt:
-Ha meghalok, a pénzemet tegyétek a koporsómba, biztosan szügségem lesz rájuk a túlvilágon. A láda kulcsa itt van a nyakamba akasztott zsinóron.
Amikor meghalt, a legidősebb fia leoldotta nyakáról a kulcsot, de a pénz java részét elrejtette magának. Néhány aranyat azonban betett a koporsóba. A gazdag ember igencsak megéhezett, mire átért a túlvilágra. Dühös volt, hogy nem az összes pénzét temették el vele, de most már nem mehetett vissza a földre. Látott a mennyben egy roskadásig megterített asztalt, tele mindenféle finomsággal.
-Mennyibe kerül ez a nagyszerű halkülönlegesség?-kérdezte a közelben álló angyaloktól.
-Nálunk minden nagyon olcsó, csak egy kopejkába kerül.
-És az a pástétom?- kérdezte egy másik ételre mutatva.
-Az is csak egy kopejka, itt mindegyik egy kopejkába kerül.
-Nagyszerű, ez igazán olcsó! Vígan lakmározhatok az aranyaimból.-mondta, s ezzel kiválasztott egy ételt. Amikor azonban fizetni akart, az angyal tagadólag rázta a fejét:
-Nem tudom felváltani. Különben is, ez a pénz itt nem érvényes nálunk.
-Hogyhogy? Az én aranyaimat itt nem akarják elfogadni?
-Nálunk -mondta mosolyogva az angyal- CSAK ANNAK A PÉNZNEK VAN ÉRTÉKE, AMELYET MÁR EGYSZER ODAAJÁNDÉKOZTAK VALAKINEK!!!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése