A két labda története

Sportolsz valamit? Kinek a csapatában játszol? Tudod, hogy Jézus is csapatot gyűjtött maga köré? Persze nem kézilabdáztak, hanem mindenkit abba a csapatba hivott, amely arra válalkozott, hogy másokat boldoggá tegyen.Két labda egyszerre került az iskolai szertárba. A gyerekek mindennap hihetetlen lelkesedéssel játszottak velük. A két labda repült, pattogott, ütődött ide-oda. Gólt lőttek velük, kivédték őket, néhol le is kopott róluk a festék, berúgták őket a kapu alsó , máskor a felső sarkába, passzolgatták, fejelgették őket. Valóságos csata zajlott mindennap.Délutánonként pedig, az edzések végén ugyanabba a szekrénybe tették őket, összeverten, ütötten-kopottan: hiszen ragyogó külsejük gyorsan hasadozni kezdett. Az egyik labda sokat panaszkodott a sok rugdosás miatt, bosszút forralt néhány gyerek ellen, akik különösen nagyokat rúgtak bele. A másik békiteni próbálta, ő észrevette, hogy örömet és szórakozást adnak a gyerekeknek.. A gyerekek mindig felvidultak a labdák megjelenésekor, de ezt a morcos labda nem vette észre, csak a saját fájdalmaira tudott figyelni. Hol a kidurranással enyegetőzött, hol pedig a szökéssel.Egyik nap, egy határozott rúgás nyomán fel is repült a közeli háztetőre, ahonnan igen nehéz lett volna leszedni. Eleinte boldog volt, kényelmesen elhelyezkedett az ereszcsatornában, és készült az örökké tartó vakációra. Néha amikor lepillantott a háztetőről, még látta társát, sajnálta is, hogy őt a végtelenségig rugdossák a gyerekek.Egyszer a társát is a közelébe repitette egy határozott lövés, próbálta marasztalni őt, de a másik labdának nem volt kedve ahhoz, ő jobban szerette a gyerekeket. Az idő múlásával a labda az esőtől, széltől hamar repedezni kezdett, a levegő is egyre fogyott belőle. Egyre szomorúbb lett ettől és a magánytól. Egyik este a maradék levegő is elszállt belőle. Ugyanabban a pillanatban a másik labdát két kicsi kéz visszatette a szekrénybe. Mielőtt rázárta volna az ajtót, egy kis száj puszit nyomott a labad már igencsak ráncos bőrére. A labda könnyűnek érezte a szivét, elaludt, és a labdák mennyországáról álmodott, ahol az angyalok lábai olyanok, mint a puha felhők.Te szeretnél annak a csapatnak a tagja lenni, ahol mindenki azon van, hogy a másikat boldoggá tegye? Ha nem félsz beszállni az életeddel, akkor gyere! Ne legyél olyan önző, mint a duzzogó labda!